Sesame irta az előző bejegyzéshez, hogy szereti, hogy minden ékszeremhez tartozik egy gondolat is. Ez csak azért van, mert a formáim nem egymagukban állnak. Nem száraz tervezés eredménye, amiből végül kialakul valami használható. Hanem az ékszereim túlnyomó többsége ihletett forma, egészben megjelenő, a születés pillanatában életre kelő gondolat. Persze a lehozás, áthúzás nem mindig megy simán, sőt sokszor igen nehézkes. Lehozás alatt értem, hogy ahol létezik, onnan áthozni a megszokott három dimenziós, anyagi valóságunkba, ahol érzékelni tudjuk. De ilyenkor szerintem én nem vagyok a megfelelő állapotban, nem tiszták a csatornák, ahol áramlik. Talán ilyenkor lényegtelen dolgokra figyelek, amik viszont a mi túlcsorduló materialista világunkban halálosan fontosnak tűnnek.
Ez a nyaklánc eredetileg Mákvirág néven futott. Játékosságát, pajkosságát szerettem volna ezzel kifejezni. Persze a mákvirág nem szó szerint értendő, mint mák virága, hanem, mikor gyerekekre mondjuk valami csinytevés után, mikor hiába a csiny, nem lehet haragudni rájuk, csak szeretni őket.
Most az Etsyn trónol, a nevét oda már nem tudtam átvinni, nem is tudom angolul van - e mákvirág. Igy maradt csak a forma a gondolati háttér nélkül.
Ez a nyaklánc eredetileg Mákvirág néven futott. Játékosságát, pajkosságát szerettem volna ezzel kifejezni. Persze a mákvirág nem szó szerint értendő, mint mák virága, hanem, mikor gyerekekre mondjuk valami csinytevés után, mikor hiába a csiny, nem lehet haragudni rájuk, csak szeretni őket.
Most az Etsyn trónol, a nevét oda már nem tudtam átvinni, nem is tudom angolul van - e mákvirág. Igy maradt csak a forma a gondolati háttér nélkül.