2013. július 29., hétfő

Gondolattöredék - a szeretetről




A szeretet az egyik legszebb szavunk, az érzés, amit kifejez még tökéletlenségeiben is rengeteget ér.
Nagyon sok mindenre ráhúzzuk ezt a szót, éppen azért, mert valami csodás, valami nagyszerű, valami hatalmas. De éppen ezért már nagyon elhasznált, nagyon felhigult.

Egy eretnek gondolatot forgatok a fejemben ( és most szépen kiköpöm ide ). Miért tartjuk úgy, hogy egy házas embernek nem lehetnek ellenkező nemű barátai. Kitör a botrány, hűtlenségről beszélnek, szerelmi háromszögről, féltékenykedésről.
Ha szeretek valakit, nyilvánvalóan szeretetre méltónak találom. Ha már szeretetre méltó, akkor gyakorlatilag magától értetődő, hogy mások is szeretik, akár ellenkező neműek is. Vajon ez miért tabu?
Az, hogy birtokoljuk egymást, az enyém vagy, csak az enyém, az szeretet?
Nem értem a gondolat végére, nem tudom mi a válasz és azt sem tudom, miért tartjuk egyedül lehetségesnek a most megszokott formát.

2013. július 12., péntek

Gondolattöredék - a művészetről



A művészet, ahogy a szóból következtethetünk, valami mű. Sajnos a szó nagyon rossz asszociációkhoz vezet. Mert manapság minden mű, minden műanyag. De a művészetnek az anyaga nem mű. A művészet csak a "valódihoz" képest mű. Mivel nem a "valódi", csak annak másolata. A művészetnek éppen az a feladata, hogy ezt a "valódit" valahogyan bemutassa. A művészet ezáltal szent tevékenység.
Az egyszerű, mindennapi ember a művészeket általában valami pihent agyúak társaságának gondolja, akik érthetetlen okokból érthetetlen dolgokat művelnek.
Ez persze nem jelenti azt, hogy az egyszerű embert nem érintheti meg a művészet. Ha a művész jól végezte dolgát ez mindenképpen megtörténik. A szikra kipattan, a "valódi" átsejlik az alkotáson keresztül.
Mindez nem tudatosan megy végbe, de mivel mindenki a "valódi" része, a "valódiból" jött, igy a találkozás megtörténik.

2013. július 8., hétfő

Gondolattöredék - a hatalomról






Újra és újra belebotlom olyan kijelentésekbe, hogy bezzeg, ha én lennék a főnök, vagy valamelyik politikus helyében, akkor én tudnám, hogyan kell megoldani a dolgokat. Azt még nem kétlem, hogy elméletben sokan tudnák, hogyan kell egy vállaltot, vagy államot kormányozni. Ez a kijelentés nekem mégis teljesen másról árulkodik. Sokkal inkább szól a hatalomvágyról, mintsem az emberiség megváltásáról.
A hatalomvágy úgy tartozik az emberhez, mint a boldogság utáni vágya. Csak, mig az utóbbi beismert, keresni és megtalálni hozzá tartozik az ember életéhez, addig az előbbi tabu.
Aki mentesnek gondolja magát a hatalomvágytól, az hazugságban él. Persze legtöbbünknek nem jut egy ország, sőt egy vállalat sem. Az átlag embernek pár ember jut, akin hatalmaskodhat, ez persze leginkább a saját családja ( jól ismerjük pl. a mindig a tiéd az utolsó szó - helyzetet ). Attól, hogy valaki kevés ember felett uralkodik, az nem jelent kisebb hatalom éhséget, mint az aki egy egész országot, vagy világrészeket ural.
Az internet csöpög az olyan videóktól, hogy a háttérben kik uralkodnak és irányitanak bennünket. Ezekben a videókban én újra és újra egy zavaró tényezőre bukkantam, egy óriási feszültség van bennük, irigység azok iránt, akik irányitanak, azok iránt, akik kezében a hatalom van. Nem véletlenül népszerűek ezek a videók, az emberek be nem ismert hatalom szomját feszitik, korbácsolják. Ezek a videók uszitanak!
Ha valaki olyan naiv, hogy nem tudja, hogyan működik az irányitás, mondjuk egy ország irányitása, azt isten ments hatalmi helyzetbe hozni, bár szerintem minimális idő alatt báb lesz belőle, amit a feljebb valók tetszés szerint mozgatnak.
 És megint visszanyúlhatok a nem régi múltba, a kommunizmusba, ahol a hataloméhes egyszerű ember került rövid időre hatalomra, intézmények, vállalatok élére. Az irodalom széles skálája számol be a visszaélésekről, visszásságokról. Hogy mi történik, ha gyenge a jellem, de hatalom adatik a kezébe.
Ha az ember tud a saját hatalom éhségéről és nagyrészt fel is tudja ismerni  a saját életében, még akkor is kemény dió megbirkózni vele. Nem egyszeri harc, hanem folyamatos jelenlét, tanulás, fejlődés e téren is.
Az ember feladatokat kap, ahol vagy elbukik, vagy megállja a helyét. Vagy a hataloméhsége irányitja, vagy megpróbálja ő irányitani a hataloméhségét.
A veszély abban rejlik, ha az ember nem hajlandó tudomást venni saját hatalom vágyáról, a hatalom szükségszerűen megrészegiti és utólag sem lesz képes, vagy hajlandó belátni a hibáit. Hiába gondolja, hogy bezzeg ő meg tudná csinálni, az éles helyzetekben mindig csődöt mond!


2013. július 4., csütörtök

Gondolattöredék - a gondolatokról





Óriási divatja van most a pozitiv gondolkodásnak. Légy sikeres, légy gazdag, légy hires! Rengeteg sikerkönyv iródik e témára. Szerintem, ha valaki már elolvasott párat, maga is tudna irni egyet. A lényeg az, hogy mit gondolsz, mert amit gondolsz, az manifesztálódik az életedben.
Soha ennyi pozitiv könyv, soha ennyi gyógyitó, és mégis rengeteg beteg ember, rengeteg szomorú ember, rengeteg probléma. Lehet, hogy valahol hibádzik valami?  A fenti  idézet jött velem szembe, talán, hogy más látószögből is megnézzem a dolgot.
A technika egyébként hatékony, ha odafigyelsz a gondolataidra és lecseréled a negativakat épitőekre, ez szükségszerűen megmutatkozik az életedben. Maga a technika a hipnózisból alakult ki, ha egy embernek hipnotikus állapotban beültetnek valamilyen információt az elméjébe, az ember éber állapotában is ezt a parancsot, mintát követi. Ezek tények, nem hiedelmek. Ha végül mégsem működnek ezek az önhipnotikus gondolatok, talán azért van, mert az embert egyáltalán nem erre teremtették, nem arra gondolták ki, amit a mai materialista, kapitalista társadalom követel tőle.
Lehet sok pénzed, lehet hatalmad, de vajon jó ez? Mindenki tudja, hogy a sok pénz, a siker általában elemberteleniti, üressé teszi az embert. De a nyomás óriási, hiába tudom, hogy nem jó, mégis törekszem rá, mert hipnotizálva vagyok.Végül nem is az a kérdés, hogy működik a technika, vagy sem, hanem hasznára van - e ez az embernek vagy sem. És most még nem mentem tovább a karma, az eleve elrendeltség irányába, pedig a kijelentés nagyon arra felé húz. De ez csak egy gondolat töredék.
Még hadd hozzam ide egy korábbi gondolatomat : az aktuális istenekről  -   szabad megkérdőjelezni az aktuális valóságot, trendet, divatot, igazságot ? Szükségszerű !!!