Pötty

És kis pöttyök ezüst szinben

Halacska

Kérésre került újra teritékre, a halacska, aki csontig különleges.

Cuki fülbevaló

Kétszer szedtem szét, mire elnyerte végleges formáját. Ennyit dolgozni egy ilyen kicsi fülbevalón, de örülök, hogy nem nyugodtam addig, mig ilyen nem lett. Kis cuki, vonzó füli.

Próbálkozom

Amit eddig tanultam, tapasztaltam a fotózásról, nem minden esetben használható fel az ezüst szinnél. Hát ezért próbálkozom. Most itt tartok.
A kicsi kövecskét még tavaly találtam csak úgy az úton. Hazahoztam, mert tetszett, egészen kimunkált, finom darab, pedig egyszerű folyami kavics. A természet munkálta ilyenre. Most pedig igen fontos szerep jutott neki.

Új szinben látom a világot

Egy medált már mutattam, ami ezüst szinben készült, bár kilátásba helyeztem, mégis váratott magára a többi. Mivel a nagy lendületem a műhelyasztalomon landolt. Az oka egészen prózai, sehogyan sem akart ideérni a szerelék, ami nélkül mégsem ékszer az ékszer. A füliakasztók, karikák, lánc nélkül. (no lám mennyi minden bújik meg a háttérben). De még ez is csak próbálkozás, apróbb darabokon kisérletezés.

Gyöngyzsák

 

Rézdrótból forrasztott zsákba különböző árnyalatú gyöngyöket raktam, majd bekötöttem a zsák száját. Cuki kis gyöngybatyuk fülbevaló formájában.

Harmonikus ellentét

Kérésre került ismét teritékre ez a harmonikus ellentét. A pár egy - egy darabja teljesen különböző, semmiben sem hasonlitanak egymásra, mégis egymáshoz tartoznak, egy pár.
Nem tudok nem párhuzamot vonni az emberi kapcsolatokkal, vajon ott is ilyen szépen működik az ellentétek együttléte, és ha igen, miért nem?

Gyöngykalitka

Azt szeretném hinni, hogy a pici gyöngyöknek jó ott a kalitkába zárva. A kis madarak, akik a végtelen, kék égen úszkálnak, röpködnek és ficánkolnak, nekik az az otthonuk, nem a kalitka. De ezek a gyöngyök azáltal keltek életre, hogy elfoglalták saját helyüket egy alkotásban. Erre rendeltettek.

Nem őszi hangulat

Nálam sokkal inkább tavasz van.

Kiwi

A zöld szin szerelmeseit ilyenkor teljesen megértem, csak egy pici gyöngy és mégis milyen ragyogó és gyönyörű. És én szeretem ezzel a vékonyka drót köritéssel. Egészen vagány lesz tőle.

Albino

Egy lény, a fehér, selyemfényű gyöngyökkel egészen a többitől elütő hangulatot áraszt.

Tükör és fény

Rácsos kis tükör ablak, a fény ömlik mögüle, a fény ömlik odaátról.

Tavasz és hóbuckák

Én már tavaszt látok a hóbuckák mögül.

Mini Univerzum

Katitól származik ez a talán kissé túlzó,
de mégis találó és nagystilű jelző erre az ici - pici fülbevalóra.
Ahogy az egymásba érő hajszálvékony drótszálakat a gyöngy köré forrasztottam, a végtelenséget kaptam eredményül.

Ici - pici gyönyörűség

Miben rejlik a gyönyörűsége, meg nem tudnám mondani! Sokkal egyszerűbb, szerényebb, mint a legtöbb ékszerem, amik vadak és lázadóak. És mégis imádom! De lehet - e nem szeretni?

Lényeim

Lassan elkezdem már az évet, bár beismerem, lehetne ezt frissebben is csinálni. És mi mással kezdhettem volna, mint a lényeimmel, a kedvenceimmel. És még készült több is, csak a fotózáshoz nem sikerült telibe találni a napocskát.

Jégvirág

Amikor tükröt használok az ékszereimhez, az valahogy mindig olyan más, mint a többi. Van benne valami titokzatosság és meglepő, szeretem.

Hópehely

Szelid fehér szin és a szokásos vagány forma. Hópehely névre hallgat, a kertek alatt sunnyogó tél az ihletője. De egészen meleg tónusú háttérbe tettem, ahonnan kellemesen megszépül a hideg.

Zöld szemek

Mit tesz egy sejtelmesen csillogó zöld gyöngyszem? Betölti a teret! Már csak egy kis háttér kell neki, ami ezúttal nem csak a fotó háttere, hanem a kis izgalmas drótháló kanyarulatai.

Gyöngysor

Egy egészen egyszerű apróság, egy pár gyöngyből álló fülbevaló és ki gondolná, hogy mennyire szükséges valami harmónia hozzá, hogy a végeredmény megfelelő legyen. A véletlen vezetett hozzá ( ha van olyan ), máshoz válogattam gyöngyöket és igy egymáshoz kerültek, mindjárt megfogott, ahogy egymáshoz viszonyultak. Ezzel kezdenem kell valamit, gondoltam, félreraktam, de nem túl félre, mert az akkor ott marad. Mikor újra előszedtem és sorba raktam, csak csodálkoztam, mit akartam én ezzel? Semmi nincs benne, ráadásul taszitják egymást a szinek. Szerencsére még nem volt túl régi a véletlen egymás mellé kerülésük, emlékeztem a sorrendre, és ahogy rakosgattam egymáshoz a gyöngyöket, újra egymásra mosolyogtak és mindenki megtalálta a helyét. Hát ennyire fontos, hogy minden a helyén legye?! Én csodaként élem meg az  apróságaimmal, az ékszerekkel, hogy gondolat nélkül, valami kikerülhetetlen feszültség motiváló ereje által összedobálok valamit, végül az indák, a hajlitások, a kanyarulatok, görbeségek harmóniát árasztanak. Ha ilyen nagyszerű megélni egy sor gyönggyel, milyen nagyszerű lehet megélni valami nagyobb, fontosabb dologgal. Hogy ezen a világon mindennek oka van, minden hozzá tartozik valami rendhez, ami a görbe sorra is tud egyenesen irni, és nem hullik ki belőle egy szürke veréb sem és egy sor gyöngy sem.