Gondolattöredék - útkeresés

Saját utunkat járni mindig veszélyes, szükségszerűen magányos, nagy esély van az eltévedésre. Hiszen ki mondja meg, hogy helyes úton járunk - e. Ki az, aki annyira ismer, ki az, aki tudja honnan jöttünk és hová tartunk. Eltévedni, elesni fájdalmas, de nem végérvényes. Hiszen fel lehet állni, tovább lehet menni, ha valakinek még marad ereje, kitartása.
A széles úton járni sokkal kényelmesebb, a többiek után menni sokkal könnyebb. De gyakorlatilag már egy eltévesztett út. Az eltévedés, elesés fájdalma mégsem olyan nagy, hiszen sokan fekszenek már ott az úton elesve, az ütést felfogja az ő testük. És mivel a fájdalom nem olyan húsbavágó, észre sem vesszük, hogy nem a megfelelő út. Nem visz el a megoldásokig és válaszokig.

Gondolattöredék - a tudásról

Őseink leszakitották a tudás fájának gyümölcsét, azóta hurcoljuk magunkkal minden terhét. A mai elkényelmesedett világban úgy dobjuk el magunktól a tudást, mint valami forró követ a tenyerünkből. A bűn következménye, terhe maradt és a tudás áldásait sem élvezzük.

A fotón az aracsi pusztatemplom látható, ahova nem oly régen zarándokoltam el őseink tudását keresve.Méltatlanul hanyattdöntött technikával fotózva és egy ősi arab bölcsességgel megspékelve.

Gondolattöredék - a létezésről

Vagy valami ilyesmi, ráadásul most nem is hivatkozok senkire, mert nem tudom kitől származik a gondolat.
Bár szerintem ez alapgondolatnak számit ezoterikus körökben, ezért sokan érezhetik magukénak.
A mi valóságunk, pillanatnyi világképünk, társadalmunk elsődleges buktatója a szaladgálás, nyüzsgés, rendezkedés, rendelkezés, intézkedés, félelem a  . . . létezéstől.

Gondolattöredék - a szeretetről

A szeretet az egyik legszebb szavunk, az érzés, amit kifejez még tökéletlenségeiben is rengeteget ér.
Nagyon sok mindenre ráhúzzuk ezt a szót, éppen azért, mert valami csodás, valami nagyszerű, valami hatalmas. De éppen ezért már nagyon elhasznált, nagyon felhigult.

Egy eretnek gondolatot forgatok a fejemben ( és most szépen kiköpöm ide ). Miért tartjuk úgy, hogy egy házas embernek nem lehetnek ellenkező nemű barátai. Kitör a botrány, hűtlenségről beszélnek, szerelmi háromszögről, féltékenykedésről.
Ha szeretek valakit, nyilvánvalóan szeretetre méltónak találom. Ha már szeretetre méltó, akkor gyakorlatilag magától értetődő, hogy mások is szeretik, akár ellenkező neműek is. Vajon ez miért tabu?
Az, hogy birtokoljuk egymást, az enyém vagy, csak az enyém, az szeretet?
Nem értem a gondolat végére, nem tudom mi a válasz és azt sem tudom, miért tartjuk egyedül lehetségesnek a most megszokott formát.

Gondolattöredék - a művészetről

A művészet, ahogy a szóból következtethetünk, valami mű. Sajnos a szó nagyon rossz asszociációkhoz vezet. Mert manapság minden mű, minden műanyag. De a művészetnek az anyaga nem mű. A művészet csak a "valódihoz" képest mű. Mivel nem a "valódi", csak annak másolata. A művészetnek éppen az a feladata, hogy ezt a "valódit" valahogyan bemutassa. A művészet ezáltal szent tevékenység.
Az egyszerű, mindennapi ember a művészeket általában valami pihent agyúak társaságának gondolja, akik érthetetlen okokból érthetetlen dolgokat művelnek.
Ez persze nem jelenti azt, hogy az egyszerű embert nem érintheti meg a művészet. Ha a művész jól végezte dolgát ez mindenképpen megtörténik. A szikra kipattan, a "valódi" átsejlik az alkotáson keresztül.
Mindez nem tudatosan megy végbe, de mivel mindenki a "valódi" része, a "valódiból" jött, igy a találkozás megtörténik.

Gondolattöredék - a hatalomról

Újra és újra belebotlom olyan kijelentésekbe, hogy bezzeg, ha én lennék a főnök, vagy valamelyik politikus helyében, akkor én tudnám, hogyan kell megoldani a dolgokat. Azt még nem kétlem, hogy elméletben sokan tudnák, hogyan kell egy vállaltot, vagy államot kormányozni. Ez a kijelentés nekem mégis teljesen másról árulkodik. Sokkal inkább szól a hatalomvágyról, mintsem az emberiség megváltásáról.
A hatalomvágy úgy tartozik az emberhez, mint a boldogság utáni vágya. Csak, mig az utóbbi beismert, keresni és megtalálni hozzá tartozik az ember életéhez, addig az előbbi tabu.
Aki mentesnek gondolja magát a hatalomvágytól, az hazugságban él. Persze legtöbbünknek nem jut egy ország, sőt egy vállalat sem. Az átlag embernek pár ember jut, akin hatalmaskodhat, ez persze leginkább a saját családja ( jól ismerjük pl. a mindig a tiéd az utolsó szó - helyzetet ). Attól, hogy valaki kevés ember felett uralkodik, az nem jelent kisebb hatalom éhséget, mint az aki egy egész országot, vagy világrészeket ural.
Az internet csöpög az olyan videóktól, hogy a háttérben kik uralkodnak és irányitanak bennünket. Ezekben a videókban én újra és újra egy zavaró tényezőre bukkantam, egy óriási feszültség van bennük, irigység azok iránt, akik irányitanak, azok iránt, akik kezében a hatalom van. Nem véletlenül népszerűek ezek a videók, az emberek be nem ismert hatalom szomját feszitik, korbácsolják. Ezek a videók uszitanak!
Ha valaki olyan naiv, hogy nem tudja, hogyan működik az irányitás, mondjuk egy ország irányitása, azt isten ments hatalmi helyzetbe hozni, bár szerintem minimális idő alatt báb lesz belőle, amit a feljebb valók tetszés szerint mozgatnak.
 És megint visszanyúlhatok a nem régi múltba, a kommunizmusba, ahol a hataloméhes egyszerű ember került rövid időre hatalomra, intézmények, vállalatok élére. Az irodalom széles skálája számol be a visszaélésekről, visszásságokról. Hogy mi történik, ha gyenge a jellem, de hatalom adatik a kezébe.
Ha az ember tud a saját hatalom éhségéről és nagyrészt fel is tudja ismerni  a saját életében, még akkor is kemény dió megbirkózni vele. Nem egyszeri harc, hanem folyamatos jelenlét, tanulás, fejlődés e téren is.
Az ember feladatokat kap, ahol vagy elbukik, vagy megállja a helyét. Vagy a hataloméhsége irányitja, vagy megpróbálja ő irányitani a hataloméhségét.
A veszély abban rejlik, ha az ember nem hajlandó tudomást venni saját hatalom vágyáról, a hatalom szükségszerűen megrészegiti és utólag sem lesz képes, vagy hajlandó belátni a hibáit. Hiába gondolja, hogy bezzeg ő meg tudná csinálni, az éles helyzetekben mindig csődöt mond!

Gondolattöredék - a gondolatokról

Óriási divatja van most a pozitiv gondolkodásnak. Légy sikeres, légy gazdag, légy hires! Rengeteg sikerkönyv iródik e témára. Szerintem, ha valaki már elolvasott párat, maga is tudna irni egyet. A lényeg az, hogy mit gondolsz, mert amit gondolsz, az manifesztálódik az életedben.
Soha ennyi pozitiv könyv, soha ennyi gyógyitó, és mégis rengeteg beteg ember, rengeteg szomorú ember, rengeteg probléma. Lehet, hogy valahol hibádzik valami?  A fenti  idézet jött velem szembe, talán, hogy más látószögből is megnézzem a dolgot.
A technika egyébként hatékony, ha odafigyelsz a gondolataidra és lecseréled a negativakat épitőekre, ez szükségszerűen megmutatkozik az életedben. Maga a technika a hipnózisból alakult ki, ha egy embernek hipnotikus állapotban beültetnek valamilyen információt az elméjébe, az ember éber állapotában is ezt a parancsot, mintát követi. Ezek tények, nem hiedelmek. Ha végül mégsem működnek ezek az önhipnotikus gondolatok, talán azért van, mert az embert egyáltalán nem erre teremtették, nem arra gondolták ki, amit a mai materialista, kapitalista társadalom követel tőle.
Lehet sok pénzed, lehet hatalmad, de vajon jó ez? Mindenki tudja, hogy a sok pénz, a siker általában elemberteleniti, üressé teszi az embert. De a nyomás óriási, hiába tudom, hogy nem jó, mégis törekszem rá, mert hipnotizálva vagyok.Végül nem is az a kérdés, hogy működik a technika, vagy sem, hanem hasznára van - e ez az embernek vagy sem. És most még nem mentem tovább a karma, az eleve elrendeltség irányába, pedig a kijelentés nagyon arra felé húz. De ez csak egy gondolat töredék.
Még hadd hozzam ide egy korábbi gondolatomat : az aktuális istenekről  -   szabad megkérdőjelezni az aktuális valóságot, trendet, divatot, igazságot ? Szükségszerű !!!

Gondolattöredék - az irányitásról

Szeretem az ilyen gondolatokat, olyan, mint egy matematikai tétel, bármilyen szituációra alkalmazható, kinos precizitással rámutat az elkendőzött, ködösitett valóságra. Gondoljunk akár társadalmi  berendezésre (ezzel kapcsolatban hadd ne foglalkozzam most a jelennel, mert az túl ködös), például a kommunizmusra. Szidni a rendszert esetleg lehúzott redőnyök mellett, suttogva lehetett, különben igen komoly megtorlásokra kellett számitani. Érdekes látni, hogy ez a ködösités olyan jól működött itt nálunk (erről beszélek, mert ezt ismerem, ezt látom, tehát Szerbia, akkor még Jugoszlávia), hogy több, mint 30 év távlatából is sokan még megrészegülten emlegetik azt a kort. Érdemes lenne beilleszteni ezt a tételt és rájönni végre, hogy egy sima diktatúra azért nem olyan kivánatos,
legalább is gondolkodó embernek nem.
Aztán jöhetünk közelebb, egy családon belül még kinosabb lehet beilleszteni ezt a tételt, sok helyen létezik pl. anyós szindróma, a kedves mamának hatalmi törekvései vannak? Vagy, akár a szülőket kritizálni, hmm, rázós kérdés, hiszen a Biblia parancsa : tiszteld atyádat és anyádat, el lehet ez mögé bújni. De vajon tényleg Bibliai szentség csöpög belőlünk, vagy negyven - ötven évesen sem merünk önmagunkba nézni, és megállapitani, hogy tisztelet van bennünk vagy csak gyávaság.

Gondolattöredék - a töprengésről

Mikor a gondolataimat irásban próbálom rögziteni, mindig megtörténik, hogy bár valami kerek egészet szeretnék összehozni, a leirt szavak pár mondattal arrébb már akár ellentmondanak magamnak. Akkor túl kanyargósnak és hosszúnak érzem mégis egyenesbe hozni az ellentéteket. Aztán minél inkább törekszem, annál inkább belegabalyodom a gondolat indákba. Szokásom továbbá valamiféle sejtelmesség, amibe aztán azt ért bele mindenki, amit akar, vagy éppen semmit nem ért belőle. De azt hiszem, ha még részletesen megmagyaráznám is, akkor is azt ért bele mindenki, amit akar. Igy születtek meg az én gondolat töredékeim. Úgy döntöttem a teljesség igénye nélkül fogom rögziteni a gondolataimat. Igy nem kell félúton abbahagynom, mert az indittatás kötelez.
 Ha ellentmondok magammal, valahol összahozható, majd máskor egy másik irásban összehozom. Ha butaságokat irok, utam a fejlődés.

Gondolattöredék - az igazságról

Elmúlt korok, időszakok, életek, történelem, mind - mind átlátható már a hibája, tévedése. És a jelen? Van, aki hiszi, hogy ez végre a legtöbb és legjobb? Az orvostudomány, a technikai fejlődés, az űrkutatás, magaslatai vannak ez tény. A tudomány úgy állitja be, mintha nála lenne a mindenek megoldása  - de az utókor látni fogja a tévedést, tévelygést épp úgy, mint ahogy mi látjuk a múltét.

Gondolattöredék - a kételkedésről

"Jézus, amikor látta a tömeget, megesett rajta a szive, mert olyan volt, mint a pásztor nélküli juhok : elcsigázott és kimerült." Manapság is sok ilyen juh van, sokan igénylik a vezetést, valaki mondja meg, mit hogyan kell csinálni, mit hogyan kell gondolni. Rá is vagyunk szokva, hogy más mondja meg helyettünk, mi a jó nekünk. Bár ez igy nagymértékben korlátozza a szabadságunkat, de hatalmas és elvitathatatlan előnye van : nem kell vállalni a felelősséget semmiért!  Ezt hivnám én a "hinni" kényelmének. Vannak, akik lemondanak a hit kényelméről és elindulnak saját útjukon, mert többet akarnak tudni. De a tudás is egy kétélű kard, hiszen itt van mindjárt egy elcsépelt gondolat : a tudás hatalom. A hatalmat meg sajnos leginkább csak a visszaéléseiről ismerjük.  A tudás útján senki nem mondja meg mi a jó és mi a rossz, a kereső maga dönti el és vállalja a felelősséget a döntéséért. Magában a tudásban is lehet kételkedni, vajon végérvényes - e, igaz - e? Az igazi tudásig a hit kényelméből a kételkedésen keresztül juthatunk el, ami viszont a cél érdekében szükségszerű.

Virágzás

Minden oldalról fenyegettetve és hátráltatva, de virágzik rendületlenül a barackfa. A természet végzi a feladatát.

Hegyre fel

A karácsonyi hajtás után úgy határoztam, hogy pihenek, " megvárom magamat ". Szépen leülepszik minden, elül a zaj. És a zaj utáni csendben elkezdett hiányozni, elvonási tünetetek ütköztek ki rajtam. Mig nagy gondolatokkal voltam elfoglalva, a hátsó ajtón sunnyogva jött az érzés. A hiánya az alkotásnak, az eladás örömének, még a csomagolás és a  postázás is hiányzott, pedig eddig azt hittem, hogy útálom ezt a részét.  Aztán végre nagytakaritást végeztem a kis műhelyasztalomon és beindult a gépezet teljes gőzzel. Fotók csak szikrázó napsütésben készülnek, igy most nem tudom megmutatni az új jövevényeket. De ez a hiányérzet megerősitett abban, hogy itt a helyem. És ennek nagyon örülök!
Fotót is mutatok, ő Ausztráliába költötzött az ünnepek alatt.

Új év kezdődik

Új év, új kezdet. Újra kezdeni az év bármely szakában lehetséges lenne, de sokszor mégis ilyenkor kezdünk bele. Elterjettebb, ez miatt már nyomatékosabb, ebből kifolyólag már eleve erőt adó.
Nincsenek fogadalmaim, nekem az is olyan elcsépelt. Vagy csak nem merek szembenézni azzal, hogy talán nem sikerül a fogadalmat betartani. Továbbra is terveim vannak. És nemcsak terveim, hanem ötleteim, pontosabban szólva ihleteim. Némelyiket évek óta húzom magammal, és van vadiúj is. Nem tudom "büntetendő" - e, ha az ember kapja az ötleteket és nem valósitja meg. Lesz - e idő múltával elegendő erő, amivel kitörhet és tovább loboghat. Reménykedem benne.
Nagyon szeretem a kis ékszereimet csinálgatni, szeretem a hozzá kapcsolódó internetes hajcihőt, a blogtól kezdve, a webárúházakon keresztül az amerikai vevőkig és mások alkotásainak csodálásáig.
Egy problémám van, hogy beskatulyáztak a bizsu kategóriába. Amit meg is lehet érteni, hiszen nem nemesfémmel dolgozom. És bármennyire is divatja van mostanság az újszerű dolgoknak, mégis bizsu, amit alkotok.
Úgy érzem több van bennem, egy - egy ékszer is eredetileg lámpa terv, egyéb lámpaterveim is vannak, tükörterveim és ami a legújabb, megnevezni sem tudom, azt mondanám festmény, de nem az, talán festményszobor. Ha van ilyen, hát nagyszerű, ha nincs, a gondolataimban már létezik.
Szóval ez a tervem az idénre, lehet hogy nem lesz elég ez az év, lehet sokkal több időt vesz igénybe. Egyenlőre azt sem tudom, hol mutathatnám meg, mert mindezt már nem fotókon szeretném bemutatni. Jaj, most hirtelen az jutott eszembe, egyáltalán be merem - e mutatni. Ugyanis elég vad és meghökkentő tervek.

Visszajelzések

Esős, borús napokra ismét lélekmelengető visszajelzéseket szedtem elő. Ezek a szavak, mondatok még mindig a Lélektánc nyaklánchoz kapcsolódnak.

- "Erdei Tündéreknek való!"

- „A tánc a mindenség lelke, minden mozog, minden forog, nincs megállás. De az örök mozgásnak rendszeres szabályai vannak, üteme van, a lélek adja.”

- "Gyönyörű nyakék, mely tele van életenergiával, a mozgékony drótok és az apró gyöngyök sokasága lendülettel van teli, de van két biztos pont a két oldalon, ahol megpihenhetünk, újratöltődhetünk a nyugalmat sugárzó zöld üveggyöngyökön."

Az ember sokszor csak rohan, rohan, észre sem veszi maga körül a csodákat. Még talán azokat sem, amik vele történnek. Egy kis lehangoltság kell, egy kis erőtlenség, és az ember elkezd kutatni valami kapaszkodó után, valami vigasztalás után. És meg is találja, mert ott van körülötte. Vagy, ha nem, az már baj, nagy baj!
Az embereket meg kellene tanitani, hogy meglássák a csodákat, iskolai tanagyagnak kellene lennie, a sok fölösleges massza helyett.

Gondolatok - kézművesség

Mióta kézművességgel foglalkozom sokkal nyitottabb vagyok a témára, lépten - nyomon találkozom emberekkel, akik szintén kézműveskednek, kézimunkáznak, alkotnak valamit. Még a saját tágabb családomon belül is egyre - másra fény derül az effajta tevékenységre. Lehet, hogy tényleg csak én lettem nyitottabb, de szerintem más is közrejátszik. Divat lett, és egyre jobban elterjed, mostmár itt a délvidéken is  a hagyományőrzés, kézműveskedés. Most már nem múlhat el a legkisebb falusi ünnep sem kézműves kirakodóvásár nélkül. Mindenki alkotni akar, létrehozni valamit. Gyanitom, van ennek egy kis (nem is annyira kis) anyagi vetülete is. Munkahelyek megszűnése, bizonytalanná válása sokakat kényszerit olyan útra, amire különben nem lépnének rá, és nyomban ott is hagynák ezt az utat, ha rendeződnének a dolgok. Ez az anyagi ügyeskedés és a divathullám szerintem nagyban felhigitja a kézműves életet.
Hogy mi röppenti fel a divatot, ki tudja, bár a divat mindig uniformizál, de mondjuk egy kézműves divat honnan jön és miért duzzad? Az ember érzi, hogy van ebben valami őseink értékeiből és tudásából?
A mai ember annyira el van távolodva a természettől, hogy talán egész tragédiák szükségesek ahhoz, hogy rátaláljon a forrásra. Képeslapokban a konyhapszihológia, de akár egy komoly pszihiáter is azt ajánlja, hogy foglaljuk le magunkat valamivel, valami, amiért lelkesedni tudunk, ami lefoglalja a gondolatainkat és felszabaditja az alkotó energiákat. A természettől elrugaszkodottság fokát mutatja szerintem, hogy ezt a mai embernek külön mondani kell. De ez is lehet egy út. És akármilyen úton is ér el egy - egy ember az alkotásig, könnyen ráérezhet az izére. Valami egészen emberivel, ősivel találkozik, amivel könnyű együtt lélegezni.

Gondolatok - Jog és "jogtalanság"

Anno, mikor a blogok világát felfedeztem, nagy lelkesedéssel nézegettem az alkotásokat, olvasgattam a gondolatokat. Elkerülhetetlen volt, hogy előbb - utóbb a szemem elé kerüljön a leirás a szerzői jogvédelemről. Akkor az olyan volt, mint egy arcul csapás, úgy éreztem elrontja az egész blog hangulatát. Gondolkodtam, mi szükség van erre. Ha olyan ember jár a blogon, aki nézelődik, gyönyörködik, annak fölösleges ezt leirni. Aki meg ötletszerzés céljából olvasgatja a blogokat, annak megint csak fölösleges ezt leirni, mert nem hiszem, hogy elriad pár mondattól. 

Én nem tudtam és nem akartam egy ilyen szöveget kitenni a blogomra. Nem az előbb emlitett ész érv miatt, nem is a hangulatrontás miatt. Még csak nem is azért, mert olyan magaslatokon állnék, mint Makay Anikó, akinek a bejegyzése inditotta ezt a bejegyzést. Ha meglátnám valakinél az alkotásaimat, kifosztottnak érezném magam. Pedig maga a forma, az ihlet nem az enyém, ezeket én is úgy kapom. Ez a "jogtalanság" akkor különösen érzékelhető, amikor nem érkezik semmi, mert akkor nekem sincs. Vagyis nem úgy van, hogy a tarsolyomba nyúlok akkor, amikor akarok és előhúzom azt, amit akarok. Mert nem nálam van a tarsoly. És ez az, amiért nem kerül ki a blogomra a szöveg .

Az érdekes az, hogy de mégis én kapom, és, ha már kaptam, az azt jelenti, hogy az enyém? Több emberrel találkoztam már, akik ellátnak tanácsokkal, hogy mi mindent lehetne ezzel kezdeni, hogyan pénzzé tenni. Én meg azon gondolkodom, hogy miért nem ők kapják, ha már olyan ügyesen tudnának vele bánni ?

A másolás tulajdonképpen nagyon szánalmas, mert a másoló csak a "keretet" lopja el, magát a lényeget, az "égbe nyúló" pillanatokat nem érzékelheti és nem lehet az övé. Csak idegen tollakkal takargatja az ürességet magában.

Visszajelzés

Meg volt az első vásározásom.Nem részletezem, mert egyáltalán nem úgy sikerült, ahogy elképzelném. Igazság szerint nagyon nem is képzeltem még sehogy. Még nem vagyok kész egy komolyabb vásárra, vagy megjelenésre a valóságban. Ez csak úgy hirtelen jött és olyan is lett. Amiért mégis irok, az a visszajelzés! Méghozzá szemtől - szembe visszajelzés. Zavarba ejtően élesen lehet érezni, hogy ki az, akinek valójában tetszik és ki az, aki csak udvariasságból mond pár szép szót, mert úgy gondolja, hogy úgy illik.

Rossz természetem van, a negativ dolgokon rágódom,hurcolom magamban, a jó dolgokon meg képes vagyok csak úgy átugrani. Most mégis az a pár igazi visszajelzés él bennem, ami talán nem is szavakkal mondatott el, hanem lélektől lélekig áramlott.

Gondolatok - Higgy magadban!

Korunk divatos és igen erőteljes dogmája - higgy magadban!Eszembe nem jutna megkérdőjelezni,éppen azért,mert annyira belesimult már a társadalomba,ráadásul logikusan is hangzik.Csak egy könyv akadt a kezembe,Gilbert K.Chesterton:Igazságot! cimű könyve.Azt mindjárt láttam,hogy beletörik a bicskám,mert nagyon filozófikus,ráadásul a cim sem tetszett,hol van már manapság az igazság(hát ugye odaát...).Nem tudom mikor iródott a könyv,de az iró 1936-ban halt meg,vagyis talán abban az időben még lehetett irni igazságról.
Mindenesetre érdekes dolgokat szemezgettem belőle.Mindenek előtt ezt a gyöngyszemet.Az iró kissé morbid példát hoz fel,hogy rámutasson,mennyire üres ez a kijelentés.Miszerint egyértelműen megállapitható,hogy hol találhatóak azok az emberek,akik hisznek magukban : a bolondok házában!!!
A bolondok mindig teljes meggyőződéssel hiszik az elképzeléseiket.Kételyeik csak a gondolkodó embernek vannak.
Tovább futva a gondolataimmal,az jutott eszembe,hogy miért annyira népszerű mégis ez a kijelentés.Egy materialista társadalomban,ahol csak az anyag létezik,hogy is hihetnénk valami magasabb szellemben,marad csak ennyi,hogy magunkban higgyünk.Ezért olyan romboló a mai kor vallása,mert megkötöz és tárggyá alacsonyit.
Őseink hitték az Istent,valamit ami tőlük beláthatatlanul több és megmagyarázhatatlanul jelen van.Ma azt mondjuk,gondolkozz pozitivan,mert a gondolataiddal teremtesz,jaj,ha kételyeid vannak,mert akkor azt vonzod be.Az ember nem gép,hogy folyamatosan pozitiv gondolatai és érzései legyenek,akkor azon filózik,jaj,most ezekkel a gondolatokkal bajt hozok a fejemre?Mennyivel könnyebb volt az ősi hit,érhették az embert csapások,elkeseredhetett rajtuk,de a hite attól megmaradt,valami,ami tőle beláthatatlanul több,az nem veszett el,és ez meg is tartotta az embert.De hogyan lép tovább egy ember,aki csak magában hisz és a gondolataiban,mi fogja megtartani,ha valami tragédia éri?Mennyire lesznek pozitiv gondolatai a tragédia közepette?
Az egészen sötét kételytől az - ezt én egy csettintéssel könnyedén meg tudom csinálni - érzéséig terjed az ember.Olyan kár lenne ezt a terjedelmét összezsugoritani.Bár azt hiszem itt is a jó öreg arany középút az üdvös. Őseink azt mondták:segits magadon,az isten is megsegit.Vagyis te is kellesz és kell még Valaki . . .
Mennyi gondolat lehet még,ami beépült a társadalmunkba és észre sem vesszük,hogy ostobaság?!!

Örvény

Mindenki azt adja el,amije van.Mivel anyagi világban élünk,szükségünk van táplálékra,valami védett helyre,olyan dolgokra,amivel megóvjuk és fenntartjuk a fizikai valónkat.Mivel ma már anyagias világban élünk,ettől a fenntartástól sokkal többre vágyunk és hajtunk.Bár ez a lényegen nem változtat,csak a terheinket növeli.Szóval mindenki azt adja el,amije van.Ha valakinek esze van,az jól járt a mi társadalmunkban,mert elég jól fizetik.De például,aki a testét adja el,azt már kiveti a társadalom.Nem titok,legjobban az jár,aki lelkiismeret nélkül profitál az eszéből.Sokan vannak,akik a fizikai erejüket adják el,akik nap,mint nap gyűrik a melót napi tizenkét órában.Ma egy tömény és kissé unalmas filmet néztem,talán ezért az egy gondolatért:"Az ébrenléted minimálbérért eladod,de az álmaidat már ingyen megkaphatják"
Az anyagi világban egy minimálbér fontosabb,mint az álmok.Igen,persze mondhatod,az álmokból nem lehet jól lakni,de álmok nélkül nincs fejlődés.Ha nem lennének köztünk emberek,akik kockára teszik a napi betevőjüket az álmaikért,szegényebb lenne a világ.
Az ékszer,amit mutatok örvénylő és kaotikus,mint a gondolatok.