Virágos, indás, dinamikus

Hoztam egy egészen új és mégis egészen régi dolgot. Új, mert brossokat nem szoktam késziteni, de mégsem új, mert már volt egy próbálkozásom brossal, amivel nem igazán voltam megelégedve. És mégsem új, mert ismét fellelhető benne a dinamikus és áramló indák mozgása, amit nagyon szeretek. És azért sem annyira új, mert már rég óta motoszkál a fejemben teljes pompájában, csak valahogy nehezen jutottam oda, hogy nekiüljek és előhozzam. Azután meg a fotózáshoz nem volt alkalmas idő, amit végül már nem volt türelmem kivárni.

De minden régisége ellenére mégis egészen új és egészen kedvemre való.

Látomás

Ismét egy nagyon régi forma, vagyis hát nekem nincsenek régi formáim, mert maga az alkotói tevékenységem sem régi. Ez a forma szintén még az elején született, az egyetlen, aminek a prototipusát nem szedtem szét. Na, ez nem a prototipus, azt nem mutogatom, bár én nem a kezdetleges kivitelezést látom rajta, hanem a máig is érezhető sodró erejű ihletet, a látomást, amit az új elkészitésekor is használtam.

Galaxis

Nagyon régen, vagyis nagyon az elején készült még ez a forma, a Galaxis nevet kapta, mert bár hihetetlenül egyszerű, mégis van benne valami titokzatos a világmindenség titkaiból. Nem tudom hány nyaklánc formám van még fülbevaló nélkül, de megint úgy jártam, hogy kérték a nyaklánchoz a fülbevalót, és abban a pillanatban megjelent a fülbevaló a gondolataimban, és attól a perctől kezdve szeretem. Ezért mindjárt neki is ültem, hogy előhozzam. Teljesen olyan lett a valóságban is, mint a gondolataimban, és a valóságban is nagyon megszerettem. Ehhez a nyaklánchoz pedig ez és csakis ez a fülbevaló illik.

Facebook

Kell nekem, vagy sem, nem tudom, minden esetre most már nekem is van facebook oldalam. Igazság szerint valamiféle tömeghisztériának tartom, pótléknak, igazi, tartalmas dolgok helyett. Persze nem szükséges ilyen drasztikusan felfogni. Szuperszonikus kapcsolattartás, ó persze az kell. Ha melléd ülök, meglehet nem tudok neked mit mondani, pedig milyen jól működik virtuálisan. Mit üzensz nekem mentálisan, mi van??
Nekem eleve a divattal ( is ) van bajom, mert nem értem miért kellene és hogyan lehetséges kivülről megmondani, hogy nekem mi tetszik, nekem mi a jó. És a facebook már túl nagy divat, vajon miért? Hol fogja meg az embert? Talán egyik legérzékenyebb pontjánál : az elkülönültség állapotában, ami teljesen emberi és normális. És ugyanilyen emberi ebből az elkülönültségből a másik ember felé törekvés. És itt jön a képbe a facebook és társai, könnyű megoldást kinál erre az állapotra, a gond csak az, hogy virtuálisan soha nem lehet megérkezni a másik emberhez. Csak valami pótcselekvés, mint annyi minden más.
De azért lehet használni például arra is, hogy a nagyvilág megismerje, azt amivel foglalkozunk és erre tényleg kiváló terepet nyújt. Ilyen szép kis bevezető után mutatom, hogy I T T megtalálsz és, ha tetszik, a facebook ennek kinyilvánitására is könnyű megoldást kinál. Sajnos egyenlőre nem vagyok valami aktiv, de igyekszem.

Hajszálon függ? Nem!

Egy kis újdonságot vezettem be, a medáljaim kicsit felpezsdültek, ezentúl nemcsak rézdrótra fűzve hordhatók, hanem a medálhoz szinben harmonizáló bőrszálon, vagy bronz szinű fém láncon. Egy jó ideje már gondolkodtam ezen, de csak most jutottam a kivitelezésig. Egy vásárló kérte a bőrszálat, de akkor hirtelen nem tudtam elővarázsolni, de nem felejtettem el a kérést. A láncot én gondoltam el, bár fém allergiásoknak biztosan nem felel meg. Meg a jó öreg rézdrót, néha arra gondoltam, hogy ez nem a legjobb megoldás, bár kétség kivül nagyon jól illik a medáljaimhoz, és a használók visszajelzéseiből az derül ki, hogy igen strapabiró, csak az a hátránya, hogy könnyen deformálódik. De mivel van, aki ezt válaszotta, hát marad ez is repertoáron.
A kapcsolókat saját kézzel gyártottam.

Behálózva

Egy hullámzó, dinamikus forma. Kissé pukkasztó, kissé különc, de csak éppen annyira, amennyire az kell.

Bordó nyaklánc

A Lélektánc sorozatnak egyik darabja, az első utáni legkedvencebb darabom. Talán a szine miatt, (amit sehogyan sem sikerült hűen fényképeznem), a titokzatos bordó. Vagy mert egészen sikerült benne megragadnom valami könnyed harmóniát.

Gondolatok - kézművesség

Mióta kézművességgel foglalkozom sokkal nyitottabb vagyok a témára, lépten - nyomon találkozom emberekkel, akik szintén kézműveskednek, kézimunkáznak, alkotnak valamit. Még a saját tágabb családomon belül is egyre - másra fény derül az effajta tevékenységre. Lehet, hogy tényleg csak én lettem nyitottabb, de szerintem más is közrejátszik. Divat lett, és egyre jobban elterjed, mostmár itt a délvidéken is  a hagyományőrzés, kézműveskedés. Most már nem múlhat el a legkisebb falusi ünnep sem kézműves kirakodóvásár nélkül. Mindenki alkotni akar, létrehozni valamit. Gyanitom, van ennek egy kis (nem is annyira kis) anyagi vetülete is. Munkahelyek megszűnése, bizonytalanná válása sokakat kényszerit olyan útra, amire különben nem lépnének rá, és nyomban ott is hagynák ezt az utat, ha rendeződnének a dolgok. Ez az anyagi ügyeskedés és a divathullám szerintem nagyban felhigitja a kézműves életet.
Hogy mi röppenti fel a divatot, ki tudja, bár a divat mindig uniformizál, de mondjuk egy kézműves divat honnan jön és miért duzzad? Az ember érzi, hogy van ebben valami őseink értékeiből és tudásából?
A mai ember annyira el van távolodva a természettől, hogy talán egész tragédiák szükségesek ahhoz, hogy rátaláljon a forrásra. Képeslapokban a konyhapszihológia, de akár egy komoly pszihiáter is azt ajánlja, hogy foglaljuk le magunkat valamivel, valami, amiért lelkesedni tudunk, ami lefoglalja a gondolatainkat és felszabaditja az alkotó energiákat. A természettől elrugaszkodottság fokát mutatja szerintem, hogy ezt a mai embernek külön mondani kell. De ez is lehet egy út. És akármilyen úton is ér el egy - egy ember az alkotásig, könnyen ráérezhet az izére. Valami egészen emberivel, ősivel találkozik, amivel könnyű együtt lélegezni.