Gyöngysor

Egy egészen egyszerű apróság, egy pár gyöngyből álló fülbevaló és ki gondolná, hogy mennyire szükséges valami harmónia hozzá, hogy a végeredmény megfelelő legyen. A véletlen vezetett hozzá ( ha van olyan ), máshoz válogattam gyöngyöket és igy egymáshoz kerültek, mindjárt megfogott, ahogy egymáshoz viszonyultak. Ezzel kezdenem kell valamit, gondoltam, félreraktam, de nem túl félre, mert az akkor ott marad. Mikor újra előszedtem és sorba raktam, csak csodálkoztam, mit akartam én ezzel? Semmi nincs benne, ráadásul taszitják egymást a szinek. Szerencsére még nem volt túl régi a véletlen egymás mellé kerülésük, emlékeztem a sorrendre, és ahogy rakosgattam egymáshoz a gyöngyöket, újra egymásra mosolyogtak és mindenki megtalálta a helyét. Hát ennyire fontos, hogy minden a helyén legye?! Én csodaként élem meg az  apróságaimmal, az ékszerekkel, hogy gondolat nélkül, valami kikerülhetetlen feszültség motiváló ereje által összedobálok valamit, végül az indák, a hajlitások, a kanyarulatok, görbeségek harmóniát árasztanak. Ha ilyen nagyszerű megélni egy sor gyönggyel, milyen nagyszerű lehet megélni valami nagyobb, fontosabb dologgal. Hogy ezen a világon mindennek oka van, minden hozzá tartozik valami rendhez, ami a görbe sorra is tud egyenesen irni, és nem hullik ki belőle egy szürke veréb sem és egy sor gyöngy sem.

Új fotók

Mindig nézegettem mások ékszerfotóit és láttam a lázas igyekezetet is, hogy egyre jobb és jobb legyen a végső látvány. Előbb arra gondoltam, felesleges a háttérbe berakni bármit is, csak elvonja a figyelmet a lényegről, vagyis az ékszerről. Valaki azt mondta, unalmas a sima fehér háttér és én még mindig csak arra gondoltam, csak  unalmas lehet, ha unalmas maga az ékszer, amit ábrázol. Na, de velem ez nem fordulhat elő ( khm. .) De egyre ötletesebb és szebb képeket láttam másoknál, ráadásul egyre sűrűbben zavart a saját képeim hátterének sterilsége. De ez még mindig nem volt elég a cselekvésre, hiszen akkor ki kellett volna gondolni valami megfelelő hátteret az üvegékszereimnek. Úgy tűnik ehhez kissé lusta voltam. Hanem történt egy pillanat, ami sugallta a megoldást, egyszerre többet is. Mi mindent lehet háttérnek használni, ami felfokozza, izgalmassá teszi a képeket, de úgy, hogy mégis az ékszer marad a lényeg. Itt láthatóak az első termések.

Ellentétek

Igen hogy is van az a közhely? Az ellentétek vonzzák egymást. Ezt üvegékszeren is be tudom mutatni, egy egyszerű medálon és még egy érdekes képpel. Na, meg tapasztaltam is már a saját bőrömön.

Etsy

Egy alkotás motivál most arra, hogy irjak az Etsyről. Ha azt mondom, egy hatalmas online piactér, nem mondtam vele semmit. Hogy is lehetne elmondani azt a végtelen kreativitást, alkotókedvet, saját bejáratú kis és nagy művészeket és a mindezt egybefogó kézügyességet, amivel anyaggá gyúrjuk a szellem késztetéseit?! Azt mondom a világ minden tájáról és megint nem mondtam semmit. Hogyan képzelhetem el a világot, mikor itt mozgok pár száz négyzetkilométeren,esetleg egy-egy kirándulás, nyaralás alkalmával megyek ezen túl. Mi az, hogy Hong Kong? Csak egy név egy nyüzsgő metropolisról. Csak egy cim egy vásárló adataival és itt véget ér a fantáziám.
Nyolcszáz ezer bolt ( utolsó értesüléseim szerint, de javitsatok ki, ha nem igy van ), ismétlem 800 ezer bolt a világ minden tájáról!! Vannak ismerőseim, akik azt mondják, lényegtelen, hogy sokan vannak az Etsyn, a te alkotásaid olyan egyediek, hogy nincs belőle másik, nincs hozzá hasonló. Ez eddig talán igaz is, csakhogy a nyolcszáz ezer boltos között bizony bőven lehet találni még teljesen egyedit, gyönyörűt és tökéletesen kivitelezett alkotásokat. És jöjjön most az az alkotás, amitől ma leesett az állam

 

Ő KrisDesignFSP németországból.

 Egyébként nem kell ilyen messzire menni, hogy az ember tökéletes kézműves alkotásokat találjon, hiszen Magyarországról is sokan vannak fent, csak egyetlen kép a rengeteg választhatóból

 

colettecolor  a szineivel

És hadd jöjjek még közelebb, számomra nagy öröm, hogy innen Vajdaságból is vagyunk fent, bár azthiszem egy kezemen meg tudnám számolni, hogy hányan. De annál hivebben tükrözni, hogy vannak még akik kilátnak a mi agyondöngölt, sötét kis zugunkból. Innen a "bérces balkánról" indulunk meghóditani a világot!
 

Külön öröm számomra, hogy olyan alkotásokkal szerepelnek, ami nekem is nagyon tetszik. Játékos, szines, fantáziadús rRradionica. Megvan benne az a plusz, amit én keresek egy-egy alkotásban

Virágos, indás, dinamikus

Hoztam egy egészen új és mégis egészen régi dolgot. Új, mert brossokat nem szoktam késziteni, de mégsem új, mert már volt egy próbálkozásom brossal, amivel nem igazán voltam megelégedve. És mégsem új, mert ismét fellelhető benne a dinamikus és áramló indák mozgása, amit nagyon szeretek. És azért sem annyira új, mert már rég óta motoszkál a fejemben teljes pompájában, csak valahogy nehezen jutottam oda, hogy nekiüljek és előhozzam. Azután meg a fotózáshoz nem volt alkalmas idő, amit végül már nem volt türelmem kivárni.

De minden régisége ellenére mégis egészen új és egészen kedvemre való.

Látomás

Ismét egy nagyon régi forma, vagyis hát nekem nincsenek régi formáim, mert maga az alkotói tevékenységem sem régi. Ez a forma szintén még az elején született, az egyetlen, aminek a prototipusát nem szedtem szét. Na, ez nem a prototipus, azt nem mutogatom, bár én nem a kezdetleges kivitelezést látom rajta, hanem a máig is érezhető sodró erejű ihletet, a látomást, amit az új elkészitésekor is használtam.

Galaxis

Nagyon régen, vagyis nagyon az elején készült még ez a forma, a Galaxis nevet kapta, mert bár hihetetlenül egyszerű, mégis van benne valami titokzatos a világmindenség titkaiból. Nem tudom hány nyaklánc formám van még fülbevaló nélkül, de megint úgy jártam, hogy kérték a nyaklánchoz a fülbevalót, és abban a pillanatban megjelent a fülbevaló a gondolataimban, és attól a perctől kezdve szeretem. Ezért mindjárt neki is ültem, hogy előhozzam. Teljesen olyan lett a valóságban is, mint a gondolataimban, és a valóságban is nagyon megszerettem. Ehhez a nyaklánchoz pedig ez és csakis ez a fülbevaló illik.

Facebook

Kell nekem, vagy sem, nem tudom, minden esetre most már nekem is van facebook oldalam. Igazság szerint valamiféle tömeghisztériának tartom, pótléknak, igazi, tartalmas dolgok helyett. Persze nem szükséges ilyen drasztikusan felfogni. Szuperszonikus kapcsolattartás, ó persze az kell. Ha melléd ülök, meglehet nem tudok neked mit mondani, pedig milyen jól működik virtuálisan. Mit üzensz nekem mentálisan, mi van??
Nekem eleve a divattal ( is ) van bajom, mert nem értem miért kellene és hogyan lehetséges kivülről megmondani, hogy nekem mi tetszik, nekem mi a jó. És a facebook már túl nagy divat, vajon miért? Hol fogja meg az embert? Talán egyik legérzékenyebb pontjánál : az elkülönültség állapotában, ami teljesen emberi és normális. És ugyanilyen emberi ebből az elkülönültségből a másik ember felé törekvés. És itt jön a képbe a facebook és társai, könnyű megoldást kinál erre az állapotra, a gond csak az, hogy virtuálisan soha nem lehet megérkezni a másik emberhez. Csak valami pótcselekvés, mint annyi minden más.
De azért lehet használni például arra is, hogy a nagyvilág megismerje, azt amivel foglalkozunk és erre tényleg kiváló terepet nyújt. Ilyen szép kis bevezető után mutatom, hogy I T T megtalálsz és, ha tetszik, a facebook ennek kinyilvánitására is könnyű megoldást kinál. Sajnos egyenlőre nem vagyok valami aktiv, de igyekszem.