Üvegrács

Kicsi, sötét és izgalmas

Kicsi üvegbrossok

Ugyanúgy vadak, dinamikusak, izgalmasak. Csak kisebbek, mint amik eddig készültek. Szerethető kis üveglények.

Csigamanó

Hadd mutassak újra egy kelléket, amit mostanában előszeretettel használok az élszereim fotózásához.

Azt irtam kellék, pedig magában is egy alkotás. Sok évvel ezelőtt kaptam egy kreativ lelkű kőműves mestertől. Zord munkája mellett, szabad perceiben azzal foglalkozott, hogy megfelelő kődarabot, csigaházat kutasson fel, és ici- pici kavicsokat a szemeknek, orrocskának. Hogy azután összeillessze, összeragassza, és ilyen kövön csücsülő csigamanót kapjon eredményül. Na, és persze osztogassa a lányoknak, nőknek, asszonyoknak, mindenki örömére.

Napsugár

Napsugaras, narancssárga, könnyed nőies nyaklánc

Gyöngy virág, virág gyöngy

Tavaszi kisvirág, bájos, szelid, gyöngyös.

Mákvirág

Sesame irta az előző bejegyzéshez, hogy szereti, hogy minden ékszeremhez tartozik egy gondolat is. Ez csak azért van, mert a formáim nem egymagukban állnak. Nem száraz tervezés eredménye, amiből végül kialakul valami használható. Hanem az ékszereim túlnyomó többsége ihletett forma, egészben megjelenő, a születés pillanatában életre kelő gondolat. Persze a lehozás, áthúzás nem mindig megy simán, sőt sokszor igen nehézkes. Lehozás alatt értem, hogy ahol létezik, onnan áthozni a megszokott három dimenziós, anyagi valóságunkba, ahol érzékelni tudjuk. De ilyenkor szerintem én nem vagyok a megfelelő állapotban, nem tiszták a csatornák, ahol áramlik. Talán ilyenkor lényegtelen dolgokra figyelek, amik viszont a mi túlcsorduló materialista világunkban halálosan fontosnak tűnnek.

Ez a nyaklánc eredetileg Mákvirág néven futott. Játékosságát, pajkosságát szerettem volna ezzel kifejezni. Persze a mákvirág nem szó szerint értendő, mint mák virága, hanem, mikor gyerekekre mondjuk valami csinytevés után, mikor hiába a csiny, nem lehet haragudni rájuk, csak szeretni őket.
Most az Etsyn trónol, a nevét oda már nem tudtam átvinni, nem is tudom angolul van - e mákvirág. Igy maradt csak a forma a gondolati háttér nélkül.

Sötétség és szédülés

A sötétség vonz, mint a mélység. Ha felállsz egy magas helyre, szinte beledőlnél, belezuhannál a mélybe, szédülsz és azt mondod, ezt nem birom. Szilárd talajt akarsz a lábad alatt, biztonsággal és nyugalommal. Milyen sötétség van a lelkekben, az ember csak a felszint látja, a mélység sötétbe burkolózik. Ha mégis megvillan egy fénysugár, ami bevilágit egy zugot, megrettensz, azt mondod, ezt nem akarom látni. Félelmetes és titokzatos ismeretlen, végtelen. Az ember kiterjedése.

Tükör és fény

Rácsos kis tükör ablak, a fény ömlik mögüle, a fény ömlik odaátról.