Gondolatok

Betegség tart távol a alkotástól, csak egy hétköznapi virus. Meg még csatlakozott hozzá pár nyavalya, ami nem szükségszerűen fizikai. Az ember elgondolkodna, de van, hogy csak egy nagy üresség keletkezik.     Gondolkodtam a kis viruson, mit tud okozni a fejemben, hogy hasogat, mintha tűkkel szúrkálnák, gondolkodtam a betegséghez való hozzáálláson. Manapság olyan bőszen tartja magát a divat, hogy mindig cselekedni kell, akarni kell, szórakozni kell, nyüzsögni kell, hogy akit egy fránya virus ágynak dönt, az valami egészen lekezelendő dolog. Manapság a rengeteg orvosság mellett az a menő, ha ezerrel dolgozunk betegen is. Csak egy ilyen bogyó, meg egy olyan és már lehet is nyüzsögni. És halad a gépezet, aki menő akar lenni az nem engedheti mag magának az ágynyugalmat. Bár lehet, hogy sokan nem is vágynak rá, mert a nyugalomban, csendben az ember óhatatlanul önmagával találkozik.  Már akinek van ilyennye, ha nincs akkor viszont jön a rémisztő üresség, amitől talán már tényleg a betegen való nyüzsgés is jobb.
Nem elterjedt tudás, hogy sok betegségnek ágynyugalom az orvossága, ezt nem reklámozzák, mert ezt nem lehet adni - venni. Nem lenne senkinek haszna belőle.
Szóval ilyen cikázó gondolatok mellett egyenlőre szünetelek, mint Artemis.

Roppantul fontos dolgok

Csili - vili gyöngyökből készült el az új bross. Hivatalos nevén roppantott üveggyöngy. Tényleg roppantott üveggyöngy lett némelyikből a fogóm szoritása alatt. Ohó, mondom, jó lesz vigyázni, elfogy a gyöngy, mielőtt elkészül a bross. Végül én győztem. ( ahogy az ábra mutatja )

Bolondos új nyaklánc

Egy új nyaklánc.  A rézdrót egészen mellékes szerepet kapott, de maradt főszaereplőnek a szinesség, bolondosság, véletlenszerűség. Kis karikákkal kapcsoltam össze az elemeket, amiből ahány van, annyi féle forma mutatkozik meg. A szinek viszont kettőződnek, zöld, türkiz, piros és narancssárga követi egymást.

Madárcsicsergés

 Megint tavaszt hoztam, az egymást követő borús, szomorkás napokban én zöldelő, virágos réteken jártam, ahol zöldek és narancssárgák viritanak, indák hajladoznak és tán még madárcsicsergés is van a levegőben.

Kütyü és alkotás

Némi megújúláson mentem keresztül, ugyanis monitorcserére került sor. Nem tartozom a kütyümegszállottak sorába, de ami régi, az régi. És hogy mi köze van ennek az alkotásaimhoz? Hát csak annyi, hogy más szinben látom őket és ez egyáltalán nem tetszik. A blogom is zavaróan sötét lett, persze mi más is lehetne a fekete, de a fotóim is oly haloványan viritanak ki belőle. Elbizonytalanodtam, arra gondoltam ki mit láthat a saját monitorján, és pár messzire vezető gondolat : ennyi a látás, csak magunknak látunk, a másik mást lát ugyanabban. Na de igy hogyan adjam át hitelesen a szineket?! Persze eddig is mindenki magának látta, amit látott, függetlenül attól, hogy én azt hittem élethűen tálalok.
Ha már ilyen felemás hangulatban vagyok, jöjjön ez a nyaklánc, megalkottam, lefotóztam, forgattam, nézegettem, feltöltöttem az Etsyre és most jöttem rá, hogy mi nem tetszik benne: túl rövid a lánc. És mindjárt lőttek az összhangnak.

Tavaszcseppek

Nincs semmi gondom a téllel, ahogy a természet elhal télen, látszólag nem történik semmi, de a pihenésben már ott bújkál az ébredés. Igy az embernek is szüksége van csendes időszakokra, mikor a pihenésben új ötleteket és újult erőt kaphat. Ezért nem gyorsitanám a tavasz közeledtét, de ebben a fülbevalóban mégis tavaszcseppek mocorognak és csillognak a téli napsütéstől.

Könnyelműség

Egy kis könnyelműség . . . eleje és vége.

Ellenkezés

Ma is szépen sütött a nap, de mégsem rózsaszinű van teritéken. Ma bizony egészen vagány, szineiben egymással ellenkező, hajlataiban, formájában dinamikus és egészen véletlenszerű nyaklánc mutatkozhat meg

És pici füli is készült hozzá