Gondolattöredék - az irányitásról

Szeretem az ilyen gondolatokat, olyan, mint egy matematikai tétel, bármilyen szituációra alkalmazható, kinos precizitással rámutat az elkendőzött, ködösitett valóságra. Gondoljunk akár társadalmi  berendezésre (ezzel kapcsolatban hadd ne foglalkozzam most a jelennel, mert az túl ködös), például a kommunizmusra. Szidni a rendszert esetleg lehúzott redőnyök mellett, suttogva lehetett, különben igen komoly megtorlásokra kellett számitani. Érdekes látni, hogy ez a ködösités olyan jól működött itt nálunk (erről beszélek, mert ezt ismerem, ezt látom, tehát Szerbia, akkor még Jugoszlávia), hogy több, mint 30 év távlatából is sokan még megrészegülten emlegetik azt a kort. Érdemes lenne beilleszteni ezt a tételt és rájönni végre, hogy egy sima diktatúra azért nem olyan kivánatos,
legalább is gondolkodó embernek nem.
Aztán jöhetünk közelebb, egy családon belül még kinosabb lehet beilleszteni ezt a tételt, sok helyen létezik pl. anyós szindróma, a kedves mamának hatalmi törekvései vannak? Vagy, akár a szülőket kritizálni, hmm, rázós kérdés, hiszen a Biblia parancsa : tiszteld atyádat és anyádat, el lehet ez mögé bújni. De vajon tényleg Bibliai szentség csöpög belőlünk, vagy negyven - ötven évesen sem merünk önmagunkba nézni, és megállapitani, hogy tisztelet van bennünk vagy csak gyávaság.

Gondolattöredék - a töprengésről

Mikor a gondolataimat irásban próbálom rögziteni, mindig megtörténik, hogy bár valami kerek egészet szeretnék összehozni, a leirt szavak pár mondattal arrébb már akár ellentmondanak magamnak. Akkor túl kanyargósnak és hosszúnak érzem mégis egyenesbe hozni az ellentéteket. Aztán minél inkább törekszem, annál inkább belegabalyodom a gondolat indákba. Szokásom továbbá valamiféle sejtelmesség, amibe aztán azt ért bele mindenki, amit akar, vagy éppen semmit nem ért belőle. De azt hiszem, ha még részletesen megmagyaráznám is, akkor is azt ért bele mindenki, amit akar. Igy születtek meg az én gondolat töredékeim. Úgy döntöttem a teljesség igénye nélkül fogom rögziteni a gondolataimat. Igy nem kell félúton abbahagynom, mert az indittatás kötelez.
 Ha ellentmondok magammal, valahol összahozható, majd máskor egy másik irásban összehozom. Ha butaságokat irok, utam a fejlődés.

Gondolattöredék - az igazságról

Elmúlt korok, időszakok, életek, történelem, mind - mind átlátható már a hibája, tévedése. És a jelen? Van, aki hiszi, hogy ez végre a legtöbb és legjobb? Az orvostudomány, a technikai fejlődés, az űrkutatás, magaslatai vannak ez tény. A tudomány úgy állitja be, mintha nála lenne a mindenek megoldása  - de az utókor látni fogja a tévedést, tévelygést épp úgy, mint ahogy mi látjuk a múltét.

Gondolattöredék - a kételkedésről

"Jézus, amikor látta a tömeget, megesett rajta a szive, mert olyan volt, mint a pásztor nélküli juhok : elcsigázott és kimerült." Manapság is sok ilyen juh van, sokan igénylik a vezetést, valaki mondja meg, mit hogyan kell csinálni, mit hogyan kell gondolni. Rá is vagyunk szokva, hogy más mondja meg helyettünk, mi a jó nekünk. Bár ez igy nagymértékben korlátozza a szabadságunkat, de hatalmas és elvitathatatlan előnye van : nem kell vállalni a felelősséget semmiért!  Ezt hivnám én a "hinni" kényelmének. Vannak, akik lemondanak a hit kényelméről és elindulnak saját útjukon, mert többet akarnak tudni. De a tudás is egy kétélű kard, hiszen itt van mindjárt egy elcsépelt gondolat : a tudás hatalom. A hatalmat meg sajnos leginkább csak a visszaéléseiről ismerjük.  A tudás útján senki nem mondja meg mi a jó és mi a rossz, a kereső maga dönti el és vállalja a felelősséget a döntéséért. Magában a tudásban is lehet kételkedni, vajon végérvényes - e, igaz - e? Az igazi tudásig a hit kényelméből a kételkedésen keresztül juthatunk el, ami viszont a cél érdekében szükségszerű.

Gyere őrült! ! !

Az őrültség tovább él. Szinesen, vibrálóan, összetetten, feltűnően.

Szines lubickolás

Újra bolondozni van kedvem, lubickolni a szinek és formák világában!

Gondolatok az alkotásról

Többek között már az alkotást is, mint fogalmat, jelenséget, folyamatot szételemeztem gondolatban. Tulajdonságaim közé tartozik (áldás vagy átok nem tudom), hogy ha bármit látok, hallok, azonnal mindenféle eröltetés nélkül a fonákját,  a pró - nak a kontráját látom. Ha nem is mindjárt egészben, de gondolkodás és olvasás után egyre tisztábban. Ha véletlenül nem érzek ilyesmit azonnal, akkor nyitva hagyom a kérdést és arra gondolok, ez csak egyik oldal, egy megvilágitás, egy látószög. Vagyis eléggé egysikú. És miért ne bonyolitanánk az életünket több látószöggel.

Szóval az alkotásról néhány gondolat : 

Szerintem sokan gondolják igy ( meg sokan nem ), hogy az alkotás szükségszerűen lelki, szellemi folyamat. De mivel a materialista világnézet az uralkodó vallás tájainkon, ezért az alkotás sok esetben csak annyit jelöl, hogy leülök és létrehozok valamit a kezemmel. Tegyük fel adott egy minta és azt bármilyen kézműves technikával létrehozom. Azt olvastam valahol, hogy felmérést készitettek, minek eredményeként rájöttek, hogy az embernek jót tesz, ha létrehoz valamit a kezével, vagy fizikai munkát végez.
Kézműves körökben újra és újra felbukkan az a beismerés, hogy sokak számára az alkotás terápia, ami alátámasztja e felmérést, bárhol is készitették.
Az elkészitő örömöt fog érezni felette, még akkor is, ha semmi több nem történt. De mivel emberek vagyunk és sokkal többek, mint anyag, létrehozás közben adódhatnak ötleteink, ami azonnal beépülhet a létrehozásba. Ezt akár nem is szükséges észrevenni, mint ahogy nem is vesszük észre a számtalan csodát, ami körülvesz bennünket. Csak az öröm jut el a tudatig, a létrehozás öröme és még valami, ami sokkal mélyebbre nyúlik, éppen ezért nem szokás tudatositani.

 Én kezdetektől azt vallom, mivel én ezt tapasztaltam, hogy az alkotás adatik. Az előbb azt irtam, ötleteink adódnak, vagyis szó szerint adatik, kapjuk az ötleteket, kapjuk az ihletet, ajándékba. Ha ez tudatosodik, akkor megtehetjük azt, hogy tisztán tartjuk a átjárót, a folyosót, ahonnan érkeznek az ötletek. Sokak szerint a csendből születnek az alkotások, magam is ezt tapasztaltam, de nem szükséges, hogy minden esetben igy legyen. A csend, amiből manapság elég kevés van. A csend, ahol az ember találkozhat magával, ha mer. A csend, ahol nem kell cselekedni, csak lenni.  És ami a csendben adatott, azt létrehozni már csak "megcsinálás". Mondanám, hogy erre már mindenki képes, akinek két keze van. De tulajdonképpen még két kéz sem kell hozzá, hiszen akiben adatott alkotói erő dolgozik, azok akár szájjal, vagy lábbal is megcsinálják a művet kezek hijján.

Ezt a szót használtam : " képes, azt jelenti :  képed van róla. És, ha képed van róla, képes vagy.  Vagyis meg tudod csinálni." Ezt a minap tanultam Ákostól . Ő is erről beszélt, csak más szavakkal, tőle függetlenül én is ide érkeztem :  a kép az, ami adatott.

Virágzás

Minden oldalról fenyegettetve és hátráltatva, de virágzik rendületlenül a barackfa. A természet végzi a feladatát.