Újra és újra belebotlom olyan kijelentésekbe, hogy bezzeg, ha én lennék a főnök, vagy valamelyik politikus helyében, akkor én tudnám, hogyan kell megoldani a dolgokat. Azt még nem kétlem, hogy elméletben sokan tudnák, hogyan kell egy vállaltot, vagy államot kormányozni. Ez a kijelentés nekem mégis teljesen másról árulkodik. Sokkal inkább szól a hatalomvágyról, mintsem az emberiség megváltásáról.
A hatalomvágy úgy tartozik az emberhez, mint a boldogság utáni vágya. Csak, mig az utóbbi beismert, keresni és megtalálni hozzá tartozik az ember életéhez, addig az előbbi tabu.
Aki mentesnek gondolja magát a hatalomvágytól, az hazugságban él. Persze legtöbbünknek nem jut egy ország, sőt egy vállalat sem. Az átlag embernek pár ember jut, akin hatalmaskodhat, ez persze leginkább a saját családja ( jól ismerjük pl. a mindig a tiéd az utolsó szó - helyzetet ). Attól, hogy valaki kevés ember felett uralkodik, az nem jelent kisebb hatalom éhséget, mint az aki egy egész országot, vagy világrészeket ural.
Az internet csöpög az olyan videóktól, hogy a háttérben kik uralkodnak és irányitanak bennünket. Ezekben a videókban én újra és újra egy zavaró tényezőre bukkantam, egy óriási feszültség van bennük, irigység azok iránt, akik irányitanak, azok iránt, akik kezében a hatalom van. Nem véletlenül népszerűek ezek a videók, az emberek be nem ismert hatalom szomját feszitik, korbácsolják. Ezek a videók uszitanak!
Ha valaki olyan naiv, hogy nem tudja, hogyan működik az irányitás, mondjuk egy ország irányitása, azt isten ments hatalmi helyzetbe hozni, bár szerintem minimális idő alatt báb lesz belőle, amit a feljebb valók tetszés szerint mozgatnak.
És megint visszanyúlhatok a nem régi múltba, a kommunizmusba, ahol a hataloméhes egyszerű ember került rövid időre hatalomra, intézmények, vállalatok élére. Az irodalom széles skálája számol be a visszaélésekről, visszásságokról. Hogy mi történik, ha gyenge a jellem, de hatalom adatik a kezébe.
Ha az ember tud a saját hatalom éhségéről és nagyrészt fel is tudja ismerni a saját életében, még akkor is kemény dió megbirkózni vele. Nem egyszeri harc, hanem folyamatos jelenlét, tanulás, fejlődés e téren is.
Az ember feladatokat kap, ahol vagy elbukik, vagy megállja a helyét. Vagy a hataloméhsége irányitja, vagy megpróbálja ő irányitani a hataloméhségét.
A veszély abban rejlik, ha az ember nem hajlandó tudomást venni saját hatalom vágyáról, a hatalom szükségszerűen megrészegiti és utólag sem lesz képes, vagy hajlandó belátni a hibáit. Hiába gondolja, hogy bezzeg ő meg tudná csinálni, az éles helyzetekben mindig csődöt mond!
