2013. május 19., vasárnap

Gyere őrült! ! !

Az őrültség tovább él. Szinesen, vibrálóan, összetetten, feltűnően.



2013. május 7., kedd

Szines lubickolás

Újra bolondozni van kedvem, lubickolni a szinek és formák világában!

2013. április 23., kedd

Gondolatok az alkotásról

Többek között már az alkotást is, mint fogalmat, jelenséget, folyamatot szételemeztem gondolatban. Tulajdonságaim közé tartozik (áldás vagy átok nem tudom), hogy ha bármit látok, hallok, azonnal mindenféle eröltetés nélkül a fonákját,  a pró - nak a kontráját látom. Ha nem is mindjárt egészben, de gondolkodás és olvasás után egyre tisztábban. Ha véletlenül nem érzek ilyesmit azonnal, akkor nyitva hagyom a kérdést és arra gondolok, ez csak egyik oldal, egy megvilágitás, egy látószög. Vagyis eléggé egysikú. És miért ne bonyolitanánk az életünket több látószöggel.

Szóval az alkotásról néhány gondolat : 

Szerintem sokan gondolják igy ( meg sokan nem ), hogy az alkotás szükségszerűen lelki, szellemi folyamat. De mivel a materialista világnézet az uralkodó vallás tájainkon, ezért az alkotás sok esetben csak annyit jelöl, hogy leülök és létrehozok valamit a kezemmel. Tegyük fel adott egy minta és azt bármilyen kézműves technikával létrehozom. Azt olvastam valahol, hogy felmérést készitettek, minek eredményeként rájöttek, hogy az embernek jót tesz, ha létrehoz valamit a kezével, vagy fizikai munkát végez.
Kézműves körökben újra és újra felbukkan az a beismerés, hogy sokak számára az alkotás terápia, ami alátámasztja e felmérést, bárhol is készitették.
Az elkészitő örömöt fog érezni felette, még akkor is, ha semmi több nem történt. De mivel emberek vagyunk és sokkal többek, mint anyag, létrehozás közben adódhatnak ötleteink, ami azonnal beépülhet a létrehozásba. Ezt akár nem is szükséges észrevenni, mint ahogy nem is vesszük észre a számtalan csodát, ami körülvesz bennünket. Csak az öröm jut el a tudatig, a létrehozás öröme és még valami, ami sokkal mélyebbre nyúlik, éppen ezért nem szokás tudatositani.

 Én kezdetektől azt vallom, mivel én ezt tapasztaltam, hogy az alkotás adatik. Az előbb azt irtam, ötleteink adódnak, vagyis szó szerint adatik, kapjuk az ötleteket, kapjuk az ihletet, ajándékba. Ha ez tudatosodik, akkor megtehetjük azt, hogy tisztán tartjuk a átjárót, a folyosót, ahonnan érkeznek az ötletek. Sokak szerint a csendből születnek az alkotások, magam is ezt tapasztaltam, de nem szükséges, hogy minden esetben igy legyen. A csend, amiből manapság elég kevés van. A csend, ahol az ember találkozhat magával, ha mer. A csend, ahol nem kell cselekedni, csak lenni.  És ami a csendben adatott, azt létrehozni már csak "megcsinálás". Mondanám, hogy erre már mindenki képes, akinek két keze van. De tulajdonképpen még két kéz sem kell hozzá, hiszen akiben adatott alkotói erő dolgozik, azok akár szájjal, vagy lábbal is megcsinálják a művet kezek hijján.

Ezt a szót használtam : " képes, azt jelenti :  képed van róla. És, ha képed van róla, képes vagy.  Vagyis meg tudod csinálni." Ezt a minap tanultam Ákostól . Ő is erről beszélt, csak más szavakkal, tőle függetlenül én is ide érkeztem :  a kép az, ami adatott.

2013. március 29., péntek

Virágzás

Minden oldalról fenyegettetve és hátráltatva, de virágzik rendületlenül a barackfa. A természet végzi a feladatát.

2013. március 22., péntek

Gondolatok

Betegség tart távol a alkotástól, csak egy hétköznapi virus. Meg még csatlakozott hozzá pár nyavalya, ami nem szükségszerűen fizikai. Az ember elgondolkodna, de van, hogy csak egy nagy üresség keletkezik.     Gondolkodtam a kis viruson, mit tud okozni a fejemben, hogy hasogat, mintha tűkkel szúrkálnák, gondolkodtam a betegséghez való hozzáálláson. Manapság olyan bőszen tartja magát a divat, hogy mindig cselekedni kell, akarni kell, szórakozni kell, nyüzsögni kell, hogy akit egy fránya virus ágynak dönt, az valami egészen lekezelendő dolog. Manapság a rengeteg orvosság mellett az a menő, ha ezerrel dolgozunk betegen is. Csak egy ilyen bogyó, meg egy olyan és már lehet is nyüzsögni. És halad a gépezet, aki menő akar lenni az nem engedheti mag magának az ágynyugalmat. Bár lehet, hogy sokan nem is vágynak rá, mert a nyugalomban, csendben az ember óhatatlanul önmagával találkozik.  Már akinek van ilyennye, ha nincs akkor viszont jön a rémisztő üresség, amitől talán már tényleg a betegen való nyüzsgés is jobb.
Nem elterjedt tudás, hogy sok betegségnek ágynyugalom az orvossága, ezt nem reklámozzák, mert ezt nem lehet adni - venni. Nem lenne senkinek haszna belőle.
Szóval ilyen cikázó gondolatok mellett egyenlőre szünetelek, mint Artemis.

2013. március 2., szombat

Roppantul fontos dolgok

Csili - vili gyöngyökből készült el az új bross. Hivatalos nevén roppantott üveggyöngy. Tényleg roppantott üveggyöngy lett némelyikből a fogóm szoritása alatt. Ohó, mondom, jó lesz vigyázni, elfogy a gyöngy, mielőtt elkészül a bross. Végül én győztem. ( ahogy az ábra mutatja )

2013. február 20., szerda

Bolondos új nyaklánc

Egy új nyaklánc.  A rézdrót egészen mellékes szerepet kapott, de maradt főszaereplőnek a szinesség, bolondosság, véletlenszerűség. Kis karikákkal kapcsoltam össze az elemeket, amiből ahány van, annyi féle forma mutatkozik meg. A szinek viszont kettőződnek, zöld, türkiz, piros és narancssárga követi egymást.

2013. február 16., szombat

Madárcsicsergés


 Megint tavaszt hoztam, az egymást követő borús, szomorkás napokban én zöldelő, virágos réteken jártam, ahol zöldek és narancssárgák viritanak, indák hajladoznak és tán még madárcsicsergés is van a levegőben.