A kis hamis

Csillogó - villogó gyöngyöket rendeltem Ámerikából még valamikor a nyáron. Meg is érkeztek rendben, alig vártam, hogy leülhessek és elgyönyörködhessek bennük. Hanem a kezembe akadt az egyik gyöngycsomag és azonnal észrevettem, hogy nincs súlya, nem olyan a csillogása, mint a többinek. Mindjárt utána olvastam  és látnom kellett, hogy nem tévedésből küldtek műanyag gyöngyöt az üveg szerelmesének, hanem bizony én rendeltem, csak nem vettem észre a leirásban sem és a fotókon sem, hogy ez nem az én végzetem, ez nem üveg

Lett belőle füli, és a pimasz még milyen könnyed, kacér csillogást produkált fotózáskor, hogy az üveggel ilyet még nem sikerült elérnem. Erre csak egy magyarázatom van : az üveg sokkal tartalmasabb, karakteresebb, testesebb. Olyan, mint egy jó bor.
De azért nem csodálkozom, hogy manapság sokan beérik a könnyebbel, a tartalmatlannal minden téren, hiszen sokkal könnyebben emészthető, hm . . . és még szép is.

Visszajelzések

Esős, borús napokra ismét lélekmelengető visszajelzéseket szedtem elő. Ezek a szavak, mondatok még mindig a Lélektánc nyaklánchoz kapcsolódnak.

- "Erdei Tündéreknek való!"

- „A tánc a mindenség lelke, minden mozog, minden forog, nincs megállás. De az örök mozgásnak rendszeres szabályai vannak, üteme van, a lélek adja.”

- "Gyönyörű nyakék, mely tele van életenergiával, a mozgékony drótok és az apró gyöngyök sokasága lendülettel van teli, de van két biztos pont a két oldalon, ahol megpihenhetünk, újratöltődhetünk a nyugalmat sugárzó zöld üveggyöngyökön."

Az ember sokszor csak rohan, rohan, észre sem veszi maga körül a csodákat. Még talán azokat sem, amik vele történnek. Egy kis lehangoltság kell, egy kis erőtlenség, és az ember elkezd kutatni valami kapaszkodó után, valami vigasztalás után. És meg is találja, mert ott van körülötte. Vagy, ha nem, az már baj, nagy baj!
Az embereket meg kellene tanitani, hogy meglássák a csodákat, iskolai tanagyagnak kellene lennie, a sok fölösleges massza helyett.

Újra : Az első

Ki emlékszik még az elsőre? Én igen, hiszen az életemnek fontos pillanata. Ma is emlékszem arra az érzésre : biztosan tudtam, hogy rátaláltam, de ez egészen a háttérben, homályosan volt jelen. Mint egy kőkemény szikla, amit bozontok lepnek be, nem látszik, de ott van. Eltakarta a sok kérdés és gondolat, töprengés, próbálkozás, hogy : na de hogyan fogom a való világban megjeleniteni, hogyan fogom létrehozni, hogyan fogom eljuttatni az emberekhez. Honnan tudtam akkor, az elsőnél, hogy még lesz több, lesz sok, évekig eltart, mire feldolgozom, kimeritek egy - egy ötletet. Nem tudtam, csak a homályos érzés volt.
Sok kicsi és nagyobb akadály gördült elém, amin azóta mondhatom átverekedtem magam. Persze fejlődni mindig van hova.

Egy ideje folyamatosan kisért a gondolat, hogy az elsőt újraalkossam. Háát, óriási különbség lett az első és az "utolsó" között. Nekem a hozzá tartozó érzés ugyanaz, de a kivitelezés fényéveket fejlődött. Hiába a közhely rátapint a lényegre : gyakorlat teszi a mestert.
Gondolom nem kell külön felhivnom a figyelmet, hogy melyik az, ami most készült és melyik az, ami három évvel ezelőtt,

Bolondos háromszögek

Vidáman, bolondosan, játékosan viháncolnak az üvegháromszögek, mintha szökni, szabadulni akarnának a merev rézdrót végéről. De ilyenről szó sem lehet, hát mi adná meg az ékszer melegségét, szépségét.
Viháncoljanak csak az Etsyn

Egy kis szégyenlősség

Egyik nap bross napom volt, hármat is készitettem, csak a harmadikról nincs fotó, mert sehogyan sem sikerült elfogadható fotó róla. A kis szégyenlős, nem akarja magát mutogatni. A brossok már elérhetőek az Etsyn

Rózsakert

Lehet egy nyaklánc egyszerre romantikus és vagány ? Mert én mindkét jellemzőt belelátom.
Egyébként nekem az ellentétekkel semmi bajom. Sokkal nagyobb, az élet nagy dolgaival kapcsolatos ellentétek is békésen megférnek bennem egymás mellett. Lehet, hogy ez döntésképtelenség, vagy a bölcsesség hiánya, az ember még nem jutott el tudásban odáig, hogy meglássa, az ellentétes feltevések közül melyik az igaz. De az is lehet, hogy ez a megférés a szabadságnak a tünete, egy belső szabadság, ahol hely van sokféle elgondolásnak és mivel hely van, nem kell, hogy harcoljanak egymás ellen, mindenki elfér.

Narancssárga egyszerűség

Ismételten egy gyönyörű visszajelzésről irok, ezt a gondolatot kaptam : Om mani peme hung, egy nagyon egyszerű forditásban
 Az örök fény él bennem.
Maga a mantra egy nagyon mélységes út, elismerésem annak, aki járja. De én most hadd foglalkozzam 
ezzel az egyszerű forditással. Azon felül, hogy egy pillantra ismét az egekben éreztem magam, alkotótársaim jutottak eszembe. Köreinkben újra és újra felröppen a másolás témája, hogy milyen bosszantó, ha valaki másolja az alkotásainkat, az ember kifosztva érzi magát. De én mindig úgy érzem a lényeg NEM és NEM vehető el. És most nem a gyönyörű visszajelzésekre célzok, amik mindenképpen rengeteget jelentenek, hanem a "fényről" beszélek, ami nem másolható, nem vehető el. Ami mindenkiben ott él, és aki lusta ezt előhozni, az végtelenül szánalmas.
 

Ha már bejegyzés, akkor jöjjön egy fotó egy új nyakláncról. Beleszerettem ezekbe a gyöngyökbe.
Kicsi gyönyörűségek. Ha ügyes leszek, még ma felkerül az Etsyre

Két kis könnycsepp

Egy mezei alkotónak hatalmas erőt adó reagálás egy szivből jövő visszajelzés. Nagyon kedves vásárlóm irta, hogy az alábbi zene hatására választotta e kicsi medált a "két kis könnycsepp" miatt. A muzsika A hölgyek levendulában cimű film zenéje. Nem néztem a filmet, nem tudom, miről szól, igy azt sem tudom, hogyan kapcsolódik hozzá a "könnyezés".
De, hogy a zenét meghallva, az első hangnál nekem is sirás fojtogatta a torkomat, ez valamit mégis jelent. De közben nem szomorú voltam, sokkal inkább boldog. Úgy éreztem a helyemen vagyok, pontosan ott, ahol lennem kell. És azt teszem amit tennem kell. Nagyon jó érzés tudni, hogy van kinek alkotni!