Hegyre fel

A karácsonyi hajtás után úgy határoztam, hogy pihenek, " megvárom magamat ". Szépen leülepszik minden, elül a zaj. És a zaj utáni csendben elkezdett hiányozni, elvonási tünetetek ütköztek ki rajtam. Mig nagy gondolatokkal voltam elfoglalva, a hátsó ajtón sunnyogva jött az érzés. A hiánya az alkotásnak, az eladás örömének, még a csomagolás és a  postázás is hiányzott, pedig eddig azt hittem, hogy útálom ezt a részét.  Aztán végre nagytakaritást végeztem a kis műhelyasztalomon és beindult a gépezet teljes gőzzel. Fotók csak szikrázó napsütésben készülnek, igy most nem tudom megmutatni az új jövevényeket. De ez a hiányérzet megerősitett abban, hogy itt a helyem. És ennek nagyon örülök!
Fotót is mutatok, ő Ausztráliába költötzött az ünnepek alatt.

Új év kezdődik

Új év, új kezdet. Újra kezdeni az év bármely szakában lehetséges lenne, de sokszor mégis ilyenkor kezdünk bele. Elterjettebb, ez miatt már nyomatékosabb, ebből kifolyólag már eleve erőt adó.
Nincsenek fogadalmaim, nekem az is olyan elcsépelt. Vagy csak nem merek szembenézni azzal, hogy talán nem sikerül a fogadalmat betartani. Továbbra is terveim vannak. És nemcsak terveim, hanem ötleteim, pontosabban szólva ihleteim. Némelyiket évek óta húzom magammal, és van vadiúj is. Nem tudom "büntetendő" - e, ha az ember kapja az ötleteket és nem valósitja meg. Lesz - e idő múltával elegendő erő, amivel kitörhet és tovább loboghat. Reménykedem benne.
Nagyon szeretem a kis ékszereimet csinálgatni, szeretem a hozzá kapcsolódó internetes hajcihőt, a blogtól kezdve, a webárúházakon keresztül az amerikai vevőkig és mások alkotásainak csodálásáig.
Egy problémám van, hogy beskatulyáztak a bizsu kategóriába. Amit meg is lehet érteni, hiszen nem nemesfémmel dolgozom. És bármennyire is divatja van mostanság az újszerű dolgoknak, mégis bizsu, amit alkotok.
Úgy érzem több van bennem, egy - egy ékszer is eredetileg lámpa terv, egyéb lámpaterveim is vannak, tükörterveim és ami a legújabb, megnevezni sem tudom, azt mondanám festmény, de nem az, talán festményszobor. Ha van ilyen, hát nagyszerű, ha nincs, a gondolataimban már létezik.
Szóval ez a tervem az idénre, lehet hogy nem lesz elég ez az év, lehet sokkal több időt vesz igénybe. Egyenlőre azt sem tudom, hol mutathatnám meg, mert mindezt már nem fotókon szeretném bemutatni. Jaj, most hirtelen az jutott eszembe, egyáltalán be merem - e mutatni. Ugyanis elég vad és meghökkentő tervek.

Karácsonyi gondolatok

Várunk valami szépet, várunk valami csodát!
Hát nem azt jelenti - e ez, hogy az ember alapjában véve jó.
Hiszem, hogy az ember jó. Lehet egyáltalán másképpen élni?
Mostanában sok olyan emberrel találkozom, akik megfáradtak, kimerültek. Meghallgatom a bajaikat és arra gondolok, néhány ügyetlen szónál nem tudok többet tenni. Kérdeztem egy idősebb embert, van - e valami praktikája túlélni az iylen depressziós időszakokat. Azt mondta, nincs.
Sokszor ( vagy mindig? ) a döntéseink következményeit éljük meg. Onnan pedig nincs menekvés, azt csak elszenvedni lehet. Eszembe jut a dalszöveg : "cipelem a sorsomat, de néha nem birom el"
Nagyon sok helyről változásról beszélnek, dimenzióváltásról, vizöntő korszakról, világvégéről, világuralomról, apokalipszisről.
Arra gondolok, ez is csak egy folyamat, amit valaki elinditott és lavinaként zúdul tovább.
Kérdeztem a barátnőmet, aki konstruktiv módon éli meg a sorsát ( a művészet, a kultúra, a természet szépségeibe menekül a fájdalom elől ), hogy miért beszél mindenki változásról. Azt mondta azért, mert igy már annyira rossz minden, hogy nem mehet igy tovább.
Ha létezik kollektiv tudat, akkor tényleg változás lesz, mert mindenki ezt gondolja. A gondolat pedig megnyilvánul az életünkben. Igaz, hogy ezek a gondolatok nem egyirányúak.

Közeledik a karácsony. Boldogság, szeretet, örörm tapad a szóhoz gondolatban. Vajon sikerül - e valóban megélnünk? Le tudjuk vetni a dogmáinkat? A manipulációk mögé tudunk nézni? Felderenghet bennünk, hogy mi az ember? Hogy lenni maga is boldogság, ( vagy maga a boldogság?) csillogó papirba csomagolt ajándékok nélkül is.
A karácsony itt kezdődik belül. És most nem a jézuskás, jászolos, mennyből az angyalos karácsonyra gondolok. És persze nem is a mit együnk, jaj, neki még nem vettem ajándékot tipusúra.
Nem működik egycsapásra, a csillagszóró meggyújtásásval.
Az ünnep megszülethet benned, de hónapok, évek munkája.
És a csoda létezik.

Finom csillogás

Valóban nem mutattam meg ezt az egyszerű kis gyönyörűséget?! Na, persze én a vadabb, izgalmasabb dolgokra figyelek, azokat helyezem előtérbe. De szokás szerint sokan, a hátsó ajtón bejőve saját izlésük szerint válogatnak, és rátalálnak az egyszerűbb, finomabb darabokra.
Az egész úgy kezdődött, hogy beleszerettem ezekbe a csillogó kis gyöngyökbe. Ezek a gyöngyöcskék már magukban olyan szépek, hogy nem sok mindent lehet hozzáadni, igy végül ezt az ives, finom kis befoglalást kapták.

Majdnem konvencionális hópehely

Közeledjek a konvenciókhoz (?), hópehely fehér gyöngyökkel

Bolondos bogyók

És elkészült a boldogság molekula gyöngyöcskékkel is. Bolondos, bohém gombócok!

Szines hópelyhek

Szines hópelyhek hullanak a műhelyasztalomról, sőt piros hó esett . . .

A kis . . . eredeti

És itt az eredeti. Nem olyan kacér a csillogása, mint a kis hamisnak, töményebb. Mintha nehezebben villanna át rajta a fény. Súlyosabb,  . . . több.