2014. március 27., csütörtök

Valami új

Hmmm, geometrikus forma!! Tőlem? Mi történik velem?
Itt hullámzik bennem minden erő, ami a görbületeket, indákat, hajlitásokat létrehozta, ennek ellenére mégis átjött egy szabályosság. Vállalom, leszek egy napig szabályos.

2014. március 22., szombat

Pötty

És kis pöttyök ezüst szinben

2014. március 17., hétfő

Gyöngyzuhatag

És ismét egy teljesen új medál, szines, vidám, tele energiával. A fehér üvegen zuhatagként vonulnak végig a különböző szinű gyöngyök.Szinorgia a fehér üvegen.

2014. március 1., szombat

Halacska

Kérésre került újra teritékre, a halacska, aki csontig különleges.

2014. február 28., péntek

Cuki fülbevaló

Kétszer szedtem szét, mire elnyerte végleges formáját. Ennyit dolgozni egy ilyen kicsi fülbevalón, de örülök, hogy nem nyugodtam addig, mig ilyen nem lett. Kis cuki, vonzó füli.

2014. február 27., csütörtök

Próbálkozom



Amit eddig tanultam, tapasztaltam a fotózásról, nem minden esetben használható fel az ezüst szinnél. Hát ezért próbálkozom. Most itt tartok.
A kicsi kövecskét még tavaly találtam csak úgy az úton. Hazahoztam, mert tetszett, egészen kimunkált, finom darab, pedig egyszerű folyami kavics. A természet munkálta ilyenre. Most pedig igen fontos szerep jutott neki.

2014. február 26., szerda

Egy energikus új nyaklánc


Valami eeeegészen új! Az ezüst szin, amit mostanában próbálgatok, a tükörrel egészen másmilyen hangulatot ad, mint a bronzra patinázott ékszereim. De maga a forma is új, bár egészen beleágyazódik a stilusomba, onnan nől ki (mi másból), talán visszafogottabb, de azért úgy mindenestül "ott van". A szögletes hajlitások határozottságot, erőt sugároznak.
A fotózással is próbálkozom, tanulok, hogyan mutatna jól az ezüst szin. Szóval ma mindenképpen új korszak mutatkozik.
Magam megnyugtatására meg kell formáznom ezt a nyakláncot bronz szinben is. Tudom előre, egészen más lesz.

2014. február 24., hétfő

Gondolattöredék - útkeresés


Saját utunkat járni mindig veszélyes, szükségszerűen magányos, nagy esély van az eltévedésre. Hiszen ki mondja meg, hogy helyes úton járunk - e. Ki az, aki annyira ismer, ki az, aki tudja honnan jöttünk és hová tartunk. Eltévedni, elesni fájdalmas, de nem végérvényes. Hiszen fel lehet állni, tovább lehet menni, ha valakinek még marad ereje, kitartása.
A széles úton járni sokkal kényelmesebb, a többiek után menni sokkal könnyebb. De gyakorlatilag már egy eltévesztett út. Az eltévedés, elesés fájdalma mégsem olyan nagy, hiszen sokan fekszenek már ott az úton elesve, az ütést felfogja az ő testük. És mivel a fájdalom nem olyan húsbavágó, észre sem vesszük, hogy nem a megfelelő út. Nem visz el a megoldásokig és válaszokig.