2012. február 21., kedd

Mákvirág

Sesame irta az előző bejegyzéshez, hogy szereti, hogy minden ékszeremhez tartozik egy gondolat is. Ez csak azért van, mert a formáim nem egymagukban állnak. Nem száraz tervezés eredménye, amiből végül kialakul valami használható. Hanem az ékszereim túlnyomó többsége ihletett forma, egészben megjelenő, a születés pillanatában életre kelő gondolat. Persze a lehozás, áthúzás nem mindig megy simán, sőt sokszor igen nehézkes. Lehozás alatt értem, hogy ahol létezik, onnan áthozni a megszokott három dimenziós, anyagi valóságunkba, ahol érzékelni tudjuk. De ilyenkor szerintem én nem vagyok a megfelelő állapotban, nem tiszták a csatornák, ahol áramlik. Talán ilyenkor lényegtelen dolgokra figyelek, amik viszont a mi túlcsorduló materialista világunkban halálosan fontosnak tűnnek.
Ez a nyaklánc eredetileg Mákvirág néven futott. Játékosságát, pajkosságát szerettem volna ezzel kifejezni. Persze a mákvirág nem szó szerint értendő, mint mák virága, hanem, mikor gyerekekre mondjuk valami csinytevés után, mikor hiába a csiny, nem lehet haragudni rájuk, csak szeretni őket.
Most az Etsyn trónol, a nevét oda már nem tudtam átvinni, nem is tudom angolul van - e mákvirág. Igy maradt csak a forma a gondolati háttér nélkül.

2012. február 18., szombat

Sötétség és szédülés

A sötétség vonz, mint a mélység. Ha felállsz egy magas helyre, szinte beledőlnél, belezuhannál a mélybe, szédülsz és azt mondod, ezt nem birom. Szilárd talajt akarsz a lábad alatt, biztonsággal és nyugalommal. Milyen sötétség van a lelkekben, az ember csak a felszint látja, a mélység sötétbe burkolózik. Ha mégis megvillan egy fénysugár, ami bevilágit egy zugot, megrettensz, azt mondod, ezt nem akarom látni. Félelmetes és titokzatos ismeretlen, végtelen. Az ember kiterjedése.

2012. február 16., csütörtök

Tükör és fény

Rácsos kis tükör ablak, a fény ömlik mögüle, a fény ömlik odaátról.

2012. február 15., szerda

Tavasz és hóbuckák

Én már tavaszt látok a hóbuckák mögül.

2012. február 13., hétfő

Élet és kiáltozás

Ebben a nagy csendességben, pihenésben a régi erővel akart előtörni, lógni, csüngeni, körözni, hullámozni, rikitani, kiáltozni, élni! ! ! Vissza kellett belőle vennem, mert sokalltam. Maradt ennyi, hát éljél!

2012. február 12., vasárnap

Mini Univerzum

Katitól származik ez a talán kissé túlzó,
de mégis találó és nagystilű jelző erre az ici - pici fülbevalóra.
Ahogy az egymásba érő hajszálvékony drótszálakat a gyöngy köré forrasztottam, a végtelenséget kaptam eredményül.

2012. február 9., csütörtök

Tűz és jég



Helyzet kint és helyzet bent

2012. február 1., szerda

Fotó, grafománia és varázslat


Ismét új háttér az ékszereimnek. Nem én találtam ki, nem is én vagyok az egyetlen, aki szivesen használja és valószinűleg  nem is az egyetlen, akinek tetszik és szereti. Azt álmodtam, hogy régi könyv oldalán kellene fotózni, ahol látszanak a lapok élei. Felébredve kerestem egy régi könyvet, de a fotózás nem úgy sült el, ahogy képzeltem. Az oldaláról lecsúsztak az ékszerek. Türelmemet vesztve felütöttem a könyvet és felujjongtam, hiszen éppen ezt kerestem! Egy ilyen réges - régi, stilusos, gyönyörű irást, ami egyébként Voltaire kézirása. Egy kissé grafomán vagyok, talán ezért is vonzódom a régi, tollal, tintával irt betűkhöz. Különös varázsuk van.