2013. június 28., péntek

Gondolattöredék - az irányitásról


Szeretem az ilyen gondolatokat, olyan, mint egy matematikai tétel, bármilyen szituációra alkalmazható, kinos precizitással rámutat az elkendőzött, ködösitett valóságra. Gondoljunk akár társadalmi  berendezésre (ezzel kapcsolatban hadd ne foglalkozzam most a jelennel, mert az túl ködös), például a kommunizmusra. Szidni a rendszert esetleg lehúzott redőnyök mellett, suttogva lehetett, különben igen komoly megtorlásokra kellett számitani. Érdekes látni, hogy ez a ködösités olyan jól működött itt nálunk (erről beszélek, mert ezt ismerem, ezt látom, tehát Szerbia, akkor még Jugoszlávia), hogy több, mint 30 év távlatából is sokan még megrészegülten emlegetik azt a kort. Érdemes lenne beilleszteni ezt a tételt és rájönni végre, hogy egy sima diktatúra azért nem olyan kivánatos,
legalább is gondolkodó embernek nem.
Aztán jöhetünk közelebb, egy családon belül még kinosabb lehet beilleszteni ezt a tételt, sok helyen létezik pl. anyós szindróma, a kedves mamának hatalmi törekvései vannak? Vagy, akár a szülőket kritizálni, hmm, rázós kérdés, hiszen a Biblia parancsa : tiszteld atyádat és anyádat, el lehet ez mögé bújni. De vajon tényleg Bibliai szentség csöpög belőlünk, vagy negyven - ötven évesen sem merünk önmagunkba nézni, és megállapitani, hogy tisztelet van bennünk vagy csak gyávaság.

2013. június 24., hétfő

Gondolattöredék - a töprengésről


Mikor a gondolataimat irásban próbálom rögziteni, mindig megtörténik, hogy bár valami kerek egészet szeretnék összehozni, a leirt szavak pár mondattal arrébb már akár ellentmondanak magamnak. Akkor túl kanyargósnak és hosszúnak érzem mégis egyenesbe hozni az ellentéteket. Aztán minél inkább törekszem, annál inkább belegabalyodom a gondolat indákba. Szokásom továbbá valamiféle sejtelmesség, amibe aztán azt ért bele mindenki, amit akar, vagy éppen semmit nem ért belőle. De azt hiszem, ha még részletesen megmagyaráznám is, akkor is azt ért bele mindenki, amit akar. Igy születtek meg az én gondolat töredékeim. Úgy döntöttem a teljesség igénye nélkül fogom rögziteni a gondolataimat. Igy nem kell félúton abbahagynom, mert az indittatás kötelez.
 Ha ellentmondok magammal, valahol összahozható, majd máskor egy másik irásban összehozom. Ha butaságokat irok, utam a fejlődés.

2013. június 21., péntek

Gondolattöredék - az igazságról


Elmúlt korok, időszakok, életek, történelem, mind - mind átlátható már a hibája, tévedése. És a jelen? Van, aki hiszi, hogy ez végre a legtöbb és legjobb? Az orvostudomány, a technikai fejlődés, az űrkutatás, magaslatai vannak ez tény. A tudomány úgy állitja be, mintha nála lenne a mindenek megoldása  - de az utókor látni fogja a tévedést, tévelygést épp úgy, mint ahogy mi látjuk a múltét.

2013. június 20., csütörtök

Gondolattöredék - a kételkedésről


"Jézus, amikor látta a tömeget, megesett rajta a szive, mert olyan volt, mint a pásztor nélküli juhok : elcsigázott és kimerült." Manapság is sok ilyen juh van, sokan igénylik a vezetést, valaki mondja meg, mit hogyan kell csinálni, mit hogyan kell gondolni. Rá is vagyunk szokva, hogy más mondja meg helyettünk, mi a jó nekünk. Bár ez igy nagymértékben korlátozza a szabadságunkat, de hatalmas és elvitathatatlan előnye van : nem kell vállalni a felelősséget semmiért!  Ezt hivnám én a "hinni" kényelmének. Vannak, akik lemondanak a hit kényelméről és elindulnak saját útjukon, mert többet akarnak tudni. De a tudás is egy kétélű kard, hiszen itt van mindjárt egy elcsépelt gondolat : a tudás hatalom. A hatalmat meg sajnos leginkább csak a visszaéléseiről ismerjük.  A tudás útján senki nem mondja meg mi a jó és mi a rossz, a kereső maga dönti el és vállalja a felelősséget a döntéséért. Magában a tudásban is lehet kételkedni, vajon végérvényes - e, igaz - e? Az igazi tudásig a hit kényelméből a kételkedésen keresztül juthatunk el, ami viszont a cél érdekében szükségszerű.