2012. december 18., kedd

Karácsonyi gondolatok

Várunk valami szépet, várunk valami csodát!
Hát nem azt jelenti - e ez, hogy az ember alapjában véve jó.
Hiszem, hogy az ember jó. Lehet egyáltalán másképpen élni?
Mostanában sok olyan emberrel találkozom, akik megfáradtak, kimerültek. Meghallgatom a bajaikat és arra gondolok, néhány ügyetlen szónál nem tudok többet tenni. Kérdeztem egy idősebb embert, van - e valami praktikája túlélni az iylen depressziós időszakokat. Azt mondta, nincs.
Sokszor ( vagy mindig? ) a döntéseink következményeit éljük meg. Onnan pedig nincs menekvés, azt csak elszenvedni lehet. Eszembe jut a dalszöveg : "cipelem a sorsomat, de néha nem birom el"
Nagyon sok helyről változásról beszélnek, dimenzióváltásról, vizöntő korszakról, világvégéről, világuralomról, apokalipszisről.
Arra gondolok, ez is csak egy folyamat, amit valaki elinditott és lavinaként zúdul tovább.
Kérdeztem a barátnőmet, aki konstruktiv módon éli meg a sorsát ( a művészet, a kultúra, a természet szépségeibe menekül a fájdalom elől ), hogy miért beszél mindenki változásról. Azt mondta azért, mert igy már annyira rossz minden, hogy nem mehet igy tovább.
Ha létezik kollektiv tudat, akkor tényleg változás lesz, mert mindenki ezt gondolja. A gondolat pedig megnyilvánul az életünkben. Igaz, hogy ezek a gondolatok nem egyirányúak.

Közeledik a karácsony. Boldogság, szeretet, örörm tapad a szóhoz gondolatban. Vajon sikerül - e valóban megélnünk? Le tudjuk vetni a dogmáinkat? A manipulációk mögé tudunk nézni? Felderenghet bennünk, hogy mi az ember? Hogy lenni maga is boldogság, ( vagy maga a boldogság?) csillogó papirba csomagolt ajándékok nélkül is.
A karácsony itt kezdődik belül. És most nem a jézuskás, jászolos, mennyből az angyalos karácsonyra gondolok. És persze nem is a mit együnk, jaj, neki még nem vettem ajándékot tipusúra.
Nem működik egycsapásra, a csillagszóró meggyújtásásval.
Az ünnep megszülethet benned, de hónapok, évek munkája.
És a csoda létezik.

2012. december 3., hétfő

Finom csillogás

Valóban nem mutattam meg ezt az egyszerű kis gyönyörűséget?! Na, persze én a vadabb, izgalmasabb dolgokra figyelek, azokat helyezem előtérbe. De szokás szerint sokan, a hátsó ajtón bejőve saját izlésük szerint válogatnak, és rátalálnak az egyszerűbb, finomabb darabokra.
Az egész úgy kezdődött, hogy beleszerettem ezekbe a csillogó kis gyöngyökbe. Ezek a gyöngyöcskék már magukban olyan szépek, hogy nem sok mindent lehet hozzáadni, igy végül ezt az ives, finom kis befoglalást kapták.

2012. november 10., szombat

Majdnem konvencionális hópehely

Közeledjek a konvenciókhoz (?), hópehely fehér gyöngyökkel

2012. november 7., szerda

Bolondos bogyók

És elkészült a boldogság molekula gyöngyöcskékkel is. Bolondos, bohém gombócok!

2012. november 3., szombat

Szines hópelyhek


Szines hópelyhek hullanak a műhelyasztalomról, sőt piros hó esett . . .

2012. október 26., péntek

A kis . . . eredeti

És itt az eredeti. Nem olyan kacér a csillogása, mint a kis hamisnak, töményebb. Mintha nehezebben villanna át rajta a fény. Súlyosabb,  . . . több.

2012. október 23., kedd

Boldogság molekula

Újra egy kis szivem csücske született. Egy bohém, szines és vidám nyaklánc. Egy - egy bogyócska a lánc végein, a láncon nincs kapcsoló, hanem elöl összeköthető, vagy éppen nem. Akkor szabadon lenghetnek, mint valami sál bojtjai. A fotózásához már segitséget kértem, mert mint a többi nyakláncot, ezt is szerettem volna bemutatni saját magamon, de nem tudtam a gépet olyan messzire tartani magamtól, hogy az összkép lássék. De akárhányszor a nyakamba tettem, mindig vidámság költözött belém.
A nevét nem én találtam ki, azt tőletek kaptam, de bocs, már nem emlékszem, hogy ki irta megjegyzéskén, de én most használom, mert nagy kár lenne parlagon hagyni.



 A nagy fotóckodás közepette született önarckép is, hű képe az aktuális megjelenésemnek, és a bogyócskák viselésének.

2012. október 21., vasárnap

A szégyenlős

És jöjjön a kis szégyenlős. De valójában nem szégyenlős, hiszen egy merész szin és új forma, csak a fényképezőgépemtől akart mindenáron elbújni. ( ami sikerült is )

2012. október 17., szerda

2012. október 15., hétfő

A kis hamis

Csillogó - villogó gyöngyöket rendeltem Ámerikából még valamikor a nyáron. Meg is érkeztek rendben, alig vártam, hogy leülhessek és elgyönyörködhessek bennük. Hanem a kezembe akadt az egyik gyöngycsomag és azonnal észrevettem, hogy nincs súlya, nem olyan a csillogása, mint a többinek. Mindjárt utána olvastam  és látnom kellett, hogy nem tévedésből küldtek műanyag gyöngyöt az üveg szerelmesének, hanem bizony én rendeltem, csak nem vettem észre a leirásban sem és a fotókon sem, hogy ez nem az én végzetem, ez nem üveg

Lett belőle füli, és a pimasz még milyen könnyed, kacér csillogást produkált fotózáskor, hogy az üveggel ilyet még nem sikerült elérnem. Erre csak egy magyarázatom van : az üveg sokkal tartalmasabb, karakteresebb, testesebb. Olyan, mint egy jó bor.
De azért nem csodálkozom, hogy manapság sokan beérik a könnyebbel, a tartalmatlannal minden téren, hiszen sokkal könnyebben emészthető, hm . . . és még szép is.

Visszajelzések

Esős, borús napokra ismét lélekmelengető visszajelzéseket szedtem elő. Ezek a szavak, mondatok még mindig a Lélektánc nyaklánchoz kapcsolódnak.

- "Erdei Tündéreknek való!"

- „A tánc a mindenség lelke, minden mozog, minden forog, nincs megállás. De az örök mozgásnak rendszeres szabályai vannak, üteme van, a lélek adja.”

- "Gyönyörű nyakék, mely tele van életenergiával, a mozgékony drótok és az apró gyöngyök sokasága lendülettel van teli, de van két biztos pont a két oldalon, ahol megpihenhetünk, újratöltődhetünk a nyugalmat sugárzó zöld üveggyöngyökön."

Az ember sokszor csak rohan, rohan, észre sem veszi maga körül a csodákat. Még talán azokat sem, amik vele történnek. Egy kis lehangoltság kell, egy kis erőtlenség, és az ember elkezd kutatni valami kapaszkodó után, valami vigasztalás után. És meg is találja, mert ott van körülötte. Vagy, ha nem, az már baj, nagy baj!
Az embereket meg kellene tanitani, hogy meglássák a csodákat, iskolai tanagyagnak kellene lennie, a sok fölösleges massza helyett.

2012. október 8., hétfő

Újra : Az első

Ki emlékszik még az elsőre? Én igen, hiszen az életemnek fontos pillanata. Ma is emlékszem arra az érzésre : biztosan tudtam, hogy rátaláltam, de ez egészen a háttérben, homályosan volt jelen. Mint egy kőkemény szikla, amit bozontok lepnek be, nem látszik, de ott van. Eltakarta a sok kérdés és gondolat, töprengés, próbálkozás, hogy : na de hogyan fogom a való világban megjeleniteni, hogyan fogom létrehozni, hogyan fogom eljuttatni az emberekhez. Honnan tudtam akkor, az elsőnél, hogy még lesz több, lesz sok, évekig eltart, mire feldolgozom, kimeritek egy - egy ötletet. Nem tudtam, csak a homályos érzés volt.
Sok kicsi és nagyobb akadály gördült elém, amin azóta mondhatom átverekedtem magam. Persze fejlődni mindig van hova.



Egy ideje folyamatosan kisért a gondolat, hogy az elsőt újraalkossam. Háát, óriási különbség lett az első és az "utolsó" között. Nekem a hozzá tartozó érzés ugyanaz, de a kivitelezés fényéveket fejlődött. Hiába a közhely rátapint a lényegre : gyakorlat teszi a mestert.
Gondolom nem kell külön felhivnom a figyelmet, hogy melyik az, ami most készült és melyik az, ami három évvel ezelőtt,

2012. október 5., péntek

Bolondos háromszögek

Vidáman, bolondosan, játékosan viháncolnak az üvegháromszögek, mintha szökni, szabadulni akarnának a merev rézdrót végéről. De ilyenről szó sem lehet, hát mi adná meg az ékszer melegségét, szépségét.
Viháncoljanak csak az Etsyn

2012. október 2., kedd

Egy kis szégyenlősség


Egyik nap bross napom volt, hármat is készitettem, csak a harmadikról nincs fotó, mert sehogyan sem sikerült elfogadható fotó róla. A kis szégyenlős, nem akarja magát mutogatni. A brossok már elérhetőek az Etsyn

2012. szeptember 29., szombat

Rózsakert

Lehet egy nyaklánc egyszerre romantikus és vagány ? Mert én mindkét jellemzőt belelátom.
Egyébként nekem az ellentétekkel semmi bajom. Sokkal nagyobb, az élet nagy dolgaival kapcsolatos ellentétek is békésen megférnek bennem egymás mellett. Lehet, hogy ez döntésképtelenség, vagy a bölcsesség hiánya, az ember még nem jutott el tudásban odáig, hogy meglássa, az ellentétes feltevések közül melyik az igaz. De az is lehet, hogy ez a megférés a szabadságnak a tünete, egy belső szabadság, ahol hely van sokféle elgondolásnak és mivel hely van, nem kell, hogy harcoljanak egymás ellen, mindenki elfér.

2012. szeptember 24., hétfő

Narancssárga egyszerűség

Ismételten egy gyönyörű visszajelzésről irok, ezt a gondolatot kaptam : Om mani peme hung, egy nagyon egyszerű forditásban
 Az örök fény él bennem.
Maga a mantra egy nagyon mélységes út, elismerésem annak, aki járja. De én most hadd foglalkozzam 
ezzel az egyszerű forditással. Azon felül, hogy egy pillantra ismét az egekben éreztem magam, alkotótársaim jutottak eszembe. Köreinkben újra és újra felröppen a másolás témája, hogy milyen bosszantó, ha valaki másolja az alkotásainkat, az ember kifosztva érzi magát. De én mindig úgy érzem a lényeg NEM és NEM vehető el. És most nem a gyönyörű visszajelzésekre célzok, amik mindenképpen rengeteget jelentenek, hanem a "fényről" beszélek, ami nem másolható, nem vehető el. Ami mindenkiben ott él, és aki lusta ezt előhozni, az végtelenül szánalmas.
 

Ha már bejegyzés, akkor jöjjön egy fotó egy új nyakláncról. Beleszerettem ezekbe a gyöngyökbe.
Kicsi gyönyörűségek. Ha ügyes leszek, még ma felkerül az Etsyre

2012. szeptember 19., szerda

Két kis könnycsepp





Egy mezei alkotónak hatalmas erőt adó reagálás egy szivből jövő visszajelzés. Nagyon kedves vásárlóm irta, hogy az alábbi zene hatására választotta e kicsi medált a "két kis könnycsepp" miatt. A muzsika A hölgyek levendulában cimű film zenéje. Nem néztem a filmet, nem tudom, miről szól, igy azt sem tudom, hogyan kapcsolódik hozzá a "könnyezés".
De, hogy a zenét meghallva, az első hangnál nekem is sirás fojtogatta a torkomat, ez valamit mégis jelent. De közben nem szomorú voltam, sokkal inkább boldog. Úgy éreztem a helyemen vagyok, pontosan ott, ahol lennem kell. És azt teszem amit tennem kell. Nagyon jó érzés tudni, hogy van kinek alkotni!

2012. augusztus 7., kedd

Hangulat tükröződés

 Mikor a Vizöntő nyaklánc fotózásra várva ilyen különleges hatást kelt. Csak egy kis szikrázó napsütés és betölti lényével a teret, (vagyis a plafont). Sejtelmes és izgalmas lesz körülötte a világ.

2012. augusztus 6., hétfő

Gyöngycsokor


Üde virágcsokrok vagy gyöngycsokrok avagy gyöngyvirágcsokrok ebben a nagy forróságban!

2012. július 31., kedd

Lélektánc

A héten az általam alkotott nyakláncot nyerheted meg a Meskamázli nyereményjáték keretein belül.
Ahogy elküldtem a nyeremény felajánlást, csak pár szó, mondat kisérte, amivel bemutattam, hogy miből készült. Utólag gondoltam, hogy miért is nem irtam hozzá az érzéseimet, az útját, hogy honnan jött. Pedig sokszor (próbálkozom) "kisérem" a gondolataimmal az ékszereimet. De a Meskás lányoktól egy hatalmas meglepetésként és ajándékként egy olyan szép leirást kaptam a nyaklánc mellé, hogy elsirtam magam, mikor elolvastam. Nem a szép szavak miatt tetszik, hanem, mert úgy érzem teljesen telibetaláltak, egészen megfogták a lényegét az alkotásnak és ez annyira, de annyira szép. Ide másolom a verset, amit szintén ők rendeltek a nyaklánc mellé

„S a lélek! - ami gondol, és akar,
Ohajt, és képzel, búsong, és örűl;
Ez a világok alkotója bennem,
S rontója annak, amit alkotott;
A lélek! ami emberré teszen,
Azt mondom annak, s még nem ösmerem.
Én én vagyok, s mi ez? nem tudhatom.
Oh, miért az észnek nincs fogó keze,
Vagy mért a lélek meg nem fogható?” 

    (Vörösmarty Mihály : Csongor és Tünde)

2012. július 26., csütörtök

Gyere őrült ! ! !


Nagyon - nagyon dinamikus, szines, vibráló nyaklánc. De én ebben is tökéletes harmóniát érzek, már - már kinosan ügyeltem ( amit egyébként nem szoktam ) a szinek egymásutánjára. Nézd csak, minden szinhez egy kis darabka üveg és két különböző formájú gyöngy tartozik, különböző módon rögzitve, hajlitva, befoglalva, és az egymáshoz tartozó három szin mindig egymás mellett van. Ha már azt irtam kinosan ügyeltem : ha valamire ügyelni szoktam alkotás közben az csak annyi, hogy lehetőleg páratlan számú elemből álljon, és ne legyen szimmetrikus.
Mondhatnám ez a védjegyem

2012. július 17., kedd

Paradicsommadár

Azon ritka alkalmak egyike, mikor a műhelyasztalomon levő anyagok egymáshoz kerülnek és nem tágitanak egymástól. Semmi magasztos ihlet, vagy sugallat,  csak a vak véletlen      ( ami szerintem egyébként nem létezik ). Talán egy hétig is ott hevertek feldolgozatlanul és még mindig tetszett az egymáshoz való viszonyuk. Már a fotózáshoz került mikor a neve is előgurult, Paradicsommadár, hát persze.

2012. július 16., hétfő

Boszorkányság


Sötét üvegek és kicsi drótgömböcök mocorogva mozdulnak ki minden mozdulatra, mivel az elemek nincsenek leforrasztva, hanem szabadon garázdálkodhatnak. A második fotó ugyanazt ábrázolja, ezúttal a gép által boszorkányositva. Nekem tetszik, mint a gyereknek, hogy a világosból feneketlen sötét, a sötétből fénylően világos lett. Egy egész más élete ugyanannak, amit mutogatok, amit megszoktam. Erről valahogy az a gondolatom támad, hogy minden és mindenki másképpen is, ezerféleképpen létezik. Hát nem boszorkányság?

2012. július 12., csütörtök

Kánikulás medál

Egy forró,  napsárga medál,  igy ildomos nyáron. A narancs üvegdarabon, vékonyka rézdrót szálakon apró gyöngyök kaptak helyet.

2012. július 10., kedd

Egy érdekes dij

Kaptam már pár dijat blogéletem során, és igen önző módon megtartottam magamnak. Most leszek olyan bátor és továbbadom, mégpedig szabály szerint 11 embernek. Csak azért, mert tetszik a hozzá tartozó szabály, hogy 11 kérdést kell feltenni a kiválasztottaknak. Szeretek kérdéseket feltenni, na és persze a válaszokat meghallgatni. A dijat Angelikától kaptam és mindjárt meg is válaszolom a kérdéseit:

1. Tetoválás? Ellenzed vagy akarsz? - Hát én nem akarok, de egy diszkrét, izléses tetoválás nagyon tetszik másokon
2. Sörözős csaj vagy? - Nem, még a sör szagát is utálom!
3. Allergiás vagy valamire? - Nem
4. Mi a kedvenc pizzafeltét összeállitásod? -  Hm..., az evés nekem mellékes dolog. (Ez a karcsú alak titka)
5. Mennyit költesz havonta kozmetikumokra? - Ezt még nem számoltam, de egyre kevesebbet, igyekszem minden kozmetikumot, tisztitószert természetes anyagra lecserélni.
6. Hány éves vagy és mióta vezetsz blogot? - 37 éves vagyok, 2 éve blogolok, te jó ég, most nézem, hogy éppen most július elején volt két éve, hogy elkezdtem!!!
7. Jobb, vagy balkezes vagy? - Jobbkezes vagyok
8. Mióta vagy kapcsolatban?  - 8 éve vagyok férjnél
9. Ha el akarnál költözni Magyarországról, hová mennél? - Hát én Szerbiában élek, bár k@rva egy ország, de nem vágyom el innen.
10. Ha választanod kellene a testvéred/id és a szerelmed között, kit választanál? - Hm, nemrég olvastam egy történetet, ahol a király elvette az asszony férjét, gyerekeit és testvérét, mivel az asszony nagyon sirt a veszteség miatt, a király engedményt tett és azt mondta, vissza kapod azt, amelyiket választod. Az asszony erre azt mondta, hogy férjet találhatok másikat, gyereket szülhetek másikat, de testvérem már nem lehet másik, mivel nem élnek a szüleim. Tehát a testvéremet választom. A királynak tetszett az asszony bátorsága, ezért vissza adta a férjét és gyerekeit is.
11. Mit raktok a lecsóba és mivel eszitek?  - Még mindig nem nagyon érdekel az evés.

Akkor jöjjön az én 11 kérdésem :

1. Mi a kedvenc könyved, olvasmányod?
2. Szereted a természetet?
3. És az állatokat?
4. Mi a véleményed a hatalomról?
5. Szereted, amit csinálsz, amivel foglalkozol?
6.Mi a véleményed a világvégéről?
7. Mi a véleményed az emberek manipulálásáról?
8. Hogyan definiálnád a szépséget, mi a szépség?
9. Mit jelent neked a barátság szó?
10. Találkoztál már olyan emberrel, aki mellett azt érezted, hogy bár most találkoztatok, de már ismered?
11. Szerinted mire vágynak az emberek?

És akiknek küldöm a dijat, avagy kérdezem a kérdéseimet :

1.  Hajnalváró
2. Lente Julcsi
3. Sesame
4. Petite Armoire
5. Szaszi
6. Colette
7. Azúr Elefánt
8. Rácz Ildikó
9. Hera
10. Patchworkmill
11. Marcsi

A szabályok körülbelül kiolvashatóak a bejegyzésből, szerintem a játék elrontása lenne, ha mereven ragaszkodnánk hozzájuk, ezért nem irom le. Tégy vele, ahogy akarsz.


2012. július 9., hétfő

Fehér kiselefánt

Az én kedvenc gyöngyeim ezek az üveg formagyöngyök, a csomagolás, ahogy veszem őket, mindig teljesen véletlenszerűen tartalmaz különféle formájú gyöngyöket. Mikor a fehéret vettem, láttam mindjárt ezt a hatalmasat kiugrani a többi közül a mérete miatt. Hmm, mit fogok ezzel kezdeni? Ennek már van talán egy éve is. Most jött el a napja, hogy elkészüljön, két kicsi virágformájú gyönggyel egyesitve, kedves végeredményre jutottam.

2012. július 7., szombat

Gyöngycsokor

Egy csokor rózsaszin gyöngyökből. Mennyi különböző forma és mégis teljesen harmonikusan rendeződnek egymáshoz. Elkészitésénél sem volt gond, gyorsan, könnyedén egymáshoz simultak. Különös kedvencem azok a cseppnyi csepp kis gyöngyök.

2012. július 6., péntek

Borzasok

Talán egy kicsit nehéz elhinni, de most jöttem rá, hogy mikor a zengzetes nevű Mini univerzumaim készültek, már akkor is a Borzalkák készülődtek. Olyan késztetést éreztem, hogy a hajszálvékony drótot valahogy lendületessé tegyem, meghajlitsam, mozgásba hozzam, de akkor hiányzott az a bátorság a kezemből, ami egyébként velem tart. Minek segitségével hajlitom, nyúzom, formálom az anyagot, miközben tudom, hogy azzá alakul, amivé megláttam. Tehát most itt van, csak egy pici nagy ötlet és bújnak elő sorban.




2012. július 5., csütörtök

Lélektánc

Piros csepp formájú gyöngyök és piros üvegdarabok táncolnak a hajszálvékony rézdrót szálakon. Kecsesen, légiesen, könnyedén.
Elérhető a Meska boltomban

2012. július 2., hétfő

Vizöntő

Egy régi nyakláncom újrafotózva, amitől új életre kelt, egy más hangulatot áraszt, más élete lett. Na, meg ilyen melegben nem is árt pár hűsitő vizcsepp.

2012. június 30., szombat

Barack

Itt a barackszezon, bár a fákon nem sok van, hát legyen legalább nyaklánc formájában. Ezt a nevet csak a narancssárga gyöngyökről kapta, pedig a nyaklánc megkapó része inkább a benne bújkáló pajkosság és bohém lendület.

2012. június 24., vasárnap

Kusza gyöngyöcske

Egy imádnivalóan szép gyöngyöcske, ahogy megcsillan rajta a napsugár, és egy vagány, kusza drótháló. Ez ő.

2012. június 11., hétfő

2012. június 2., szombat

Tűz

Egy bohókás nyaklánc, ami mozdul a mozdulataiddal, hullámzik, és melegséget áraszt a szinével. E zengzetes nevet pedig éppen erről kapta, a tüzes szinéről és dinamizmusáról. Ő már az Etsyn hóditja a nagyérdeműt.

2012. május 31., csütörtök

Mystic

Újra egy gyöngy, ami Sesametól származik. A gyöngy áttetszőségével az üveg titokzatosságát hordja magában, a titokzatosság, ami engem elcsábitott és új utakra kényszeritett

2012. május 28., hétfő

Kékség - szépség

A kék szin nem nagyon fordul elő a repertoáromban, pedig  gondolatban mindig játszom vele, hogy kék szinben jelenjen meg egy - egy ékszerem. Úgy látszik, most eljött az ideje, mert Sesame játékán nyertem kék gyöngyöket. És, ha már itt van kéznél, mindjárt kezdtem is vele valamit. A forma is már létezett a gondolataimban, bár eredetileg brossként képzeltem el. De mindenféle elképzelés helyett mégis ő bújt elő, ő kelt életre.

2012. május 19., szombat

Kiwi

A zöld szin szerelmeseit ilyenkor teljesen megértem, csak egy pici gyöngy és mégis milyen ragyogó és gyönyörű. És én szeretem ezzel a vékonyka drót köritéssel. Egészen vagány lesz tőle.

2012. április 20., péntek

Albino

Egy lény, a fehér, selyemfényű gyöngyökkel egészen a többitől elütő hangulatot áraszt.

2012. április 16., hétfő

Ametiszt batyu

Az ötlet nem új, már készültek zsákbamacskák, vagyis "zsákbagyöngyök", meg gyöngyökkel telepakolt batyuk. Ezúttal egy ametiszt követ raktam a batyuba, jól bekötöztem a száját, aminek a végén lila gyöngyök csücsülnek. Nagy harmóniában az ametiszt lilaságával.

2012. április 11., szerda

Az első lámpám



Igen, ez egy lámpa. Az egész úgy kezdődött, hogy a nappaliban a sarokba terveztünk valami fényforrást, ezért a vezeték és foglalat oda került. És ott fityegett már évek óta, mert lámpaüzleteket járva kiderült, hogy még nem találták fel a saroki lámát. Ha volt is, esetleg csak pár darab, amitől már a foglalaton csüngő izzó is fantáziadúsabb. És persze el is határoztam, hogy nah, majd én csinálok magamnak olyan lámpát, amilyen nekem tetszik. Na, ez is történt úgy pár éve. A terv is másmilyen volt, ami idővel változott, de örülök, hogy végül ez valósult meg. A szerkezete még egy előbbi lámpatervhez készült, kicsit ki is lóg ebből, de most úgy örülök, hogy végre fent van a falon, hogy ezen apróságon már nem akadékoskodom.
És csodálkozik - e valaki, hogy narancssárgát és narancssárgát lát a nappalinkban? A kreativitás szine.