A héten az általam alkotott nyakláncot nyerheted meg a Meskamázli nyereményjáték keretein belül.
Ahogy elküldtem a nyeremény felajánlást, csak pár szó, mondat kisérte, amivel bemutattam, hogy miből készült. Utólag gondoltam, hogy miért is nem irtam hozzá az érzéseimet, az útját, hogy honnan jött. Pedig sokszor (próbálkozom) "kisérem" a gondolataimmal az ékszereimet. De a Meskás lányoktól egy hatalmas meglepetésként és ajándékként egy olyan szép leirást kaptam a nyaklánc mellé, hogy elsirtam magam, mikor elolvastam. Nem a szép szavak miatt tetszik, hanem, mert úgy érzem teljesen telibetaláltak, egészen megfogták a lényegét az alkotásnak és ez annyira, de annyira szép. Ide másolom a verset, amit szintén ők rendeltek a nyaklánc mellé
„S a lélek! - ami gondol, és akar,
Ohajt, és képzel, búsong, és örűl;
Ez a világok alkotója bennem,
S rontója annak, amit alkotott;
A lélek! ami emberré teszen,
Azt mondom annak, s még nem ösmerem.
Én én vagyok, s mi ez? nem tudhatom.
Oh, miért az észnek nincs fogó keze,
Vagy mért a lélek meg nem fogható?”
(Vörösmarty Mihály : Csongor és Tünde)
Ahogy elküldtem a nyeremény felajánlást, csak pár szó, mondat kisérte, amivel bemutattam, hogy miből készült. Utólag gondoltam, hogy miért is nem irtam hozzá az érzéseimet, az útját, hogy honnan jött. Pedig sokszor (próbálkozom) "kisérem" a gondolataimmal az ékszereimet. De a Meskás lányoktól egy hatalmas meglepetésként és ajándékként egy olyan szép leirást kaptam a nyaklánc mellé, hogy elsirtam magam, mikor elolvastam. Nem a szép szavak miatt tetszik, hanem, mert úgy érzem teljesen telibetaláltak, egészen megfogták a lényegét az alkotásnak és ez annyira, de annyira szép. Ide másolom a verset, amit szintén ők rendeltek a nyaklánc mellé
„S a lélek! - ami gondol, és akar,
Ohajt, és képzel, búsong, és örűl;
Ez a világok alkotója bennem,
S rontója annak, amit alkotott;
A lélek! ami emberré teszen,
Azt mondom annak, s még nem ösmerem.
Én én vagyok, s mi ez? nem tudhatom.
Oh, miért az észnek nincs fogó keze,
Vagy mért a lélek meg nem fogható?”
(Vörösmarty Mihály : Csongor és Tünde)