2012. október 26., péntek

A kis . . . eredeti

És itt az eredeti. Nem olyan kacér a csillogása, mint a kis hamisnak, töményebb. Mintha nehezebben villanna át rajta a fény. Súlyosabb,  . . . több.

2012. október 23., kedd

Boldogság molekula

Újra egy kis szivem csücske született. Egy bohém, szines és vidám nyaklánc. Egy - egy bogyócska a lánc végein, a láncon nincs kapcsoló, hanem elöl összeköthető, vagy éppen nem. Akkor szabadon lenghetnek, mint valami sál bojtjai. A fotózásához már segitséget kértem, mert mint a többi nyakláncot, ezt is szerettem volna bemutatni saját magamon, de nem tudtam a gépet olyan messzire tartani magamtól, hogy az összkép lássék. De akárhányszor a nyakamba tettem, mindig vidámság költözött belém.
A nevét nem én találtam ki, azt tőletek kaptam, de bocs, már nem emlékszem, hogy ki irta megjegyzéskén, de én most használom, mert nagy kár lenne parlagon hagyni.



 A nagy fotóckodás közepette született önarckép is, hű képe az aktuális megjelenésemnek, és a bogyócskák viselésének.

2012. október 21., vasárnap

A szégyenlős

És jöjjön a kis szégyenlős. De valójában nem szégyenlős, hiszen egy merész szin és új forma, csak a fényképezőgépemtől akart mindenáron elbújni. ( ami sikerült is )

2012. október 17., szerda

2012. október 15., hétfő

A kis hamis

Csillogó - villogó gyöngyöket rendeltem Ámerikából még valamikor a nyáron. Meg is érkeztek rendben, alig vártam, hogy leülhessek és elgyönyörködhessek bennük. Hanem a kezembe akadt az egyik gyöngycsomag és azonnal észrevettem, hogy nincs súlya, nem olyan a csillogása, mint a többinek. Mindjárt utána olvastam  és látnom kellett, hogy nem tévedésből küldtek műanyag gyöngyöt az üveg szerelmesének, hanem bizony én rendeltem, csak nem vettem észre a leirásban sem és a fotókon sem, hogy ez nem az én végzetem, ez nem üveg

Lett belőle füli, és a pimasz még milyen könnyed, kacér csillogást produkált fotózáskor, hogy az üveggel ilyet még nem sikerült elérnem. Erre csak egy magyarázatom van : az üveg sokkal tartalmasabb, karakteresebb, testesebb. Olyan, mint egy jó bor.
De azért nem csodálkozom, hogy manapság sokan beérik a könnyebbel, a tartalmatlannal minden téren, hiszen sokkal könnyebben emészthető, hm . . . és még szép is.

Visszajelzések

Esős, borús napokra ismét lélekmelengető visszajelzéseket szedtem elő. Ezek a szavak, mondatok még mindig a Lélektánc nyaklánchoz kapcsolódnak.

- "Erdei Tündéreknek való!"

- „A tánc a mindenség lelke, minden mozog, minden forog, nincs megállás. De az örök mozgásnak rendszeres szabályai vannak, üteme van, a lélek adja.”

- "Gyönyörű nyakék, mely tele van életenergiával, a mozgékony drótok és az apró gyöngyök sokasága lendülettel van teli, de van két biztos pont a két oldalon, ahol megpihenhetünk, újratöltődhetünk a nyugalmat sugárzó zöld üveggyöngyökön."

Az ember sokszor csak rohan, rohan, észre sem veszi maga körül a csodákat. Még talán azokat sem, amik vele történnek. Egy kis lehangoltság kell, egy kis erőtlenség, és az ember elkezd kutatni valami kapaszkodó után, valami vigasztalás után. És meg is találja, mert ott van körülötte. Vagy, ha nem, az már baj, nagy baj!
Az embereket meg kellene tanitani, hogy meglássák a csodákat, iskolai tanagyagnak kellene lennie, a sok fölösleges massza helyett.

2012. október 8., hétfő

Újra : Az első

Ki emlékszik még az elsőre? Én igen, hiszen az életemnek fontos pillanata. Ma is emlékszem arra az érzésre : biztosan tudtam, hogy rátaláltam, de ez egészen a háttérben, homályosan volt jelen. Mint egy kőkemény szikla, amit bozontok lepnek be, nem látszik, de ott van. Eltakarta a sok kérdés és gondolat, töprengés, próbálkozás, hogy : na de hogyan fogom a való világban megjeleniteni, hogyan fogom létrehozni, hogyan fogom eljuttatni az emberekhez. Honnan tudtam akkor, az elsőnél, hogy még lesz több, lesz sok, évekig eltart, mire feldolgozom, kimeritek egy - egy ötletet. Nem tudtam, csak a homályos érzés volt.
Sok kicsi és nagyobb akadály gördült elém, amin azóta mondhatom átverekedtem magam. Persze fejlődni mindig van hova.



Egy ideje folyamatosan kisért a gondolat, hogy az elsőt újraalkossam. Háát, óriási különbség lett az első és az "utolsó" között. Nekem a hozzá tartozó érzés ugyanaz, de a kivitelezés fényéveket fejlődött. Hiába a közhely rátapint a lényegre : gyakorlat teszi a mestert.
Gondolom nem kell külön felhivnom a figyelmet, hogy melyik az, ami most készült és melyik az, ami három évvel ezelőtt,

2012. október 5., péntek

Bolondos háromszögek

Vidáman, bolondosan, játékosan viháncolnak az üvegháromszögek, mintha szökni, szabadulni akarnának a merev rézdrót végéről. De ilyenről szó sem lehet, hát mi adná meg az ékszer melegségét, szépségét.
Viháncoljanak csak az Etsyn

2012. október 2., kedd

Egy kis szégyenlősség


Egyik nap bross napom volt, hármat is készitettem, csak a harmadikról nincs fotó, mert sehogyan sem sikerült elfogadható fotó róla. A kis szégyenlős, nem akarja magát mutogatni. A brossok már elérhetőek az Etsyn