2011. október 27., csütörtök

Virágos, indás, dinamikus

Hoztam egy egészen új és mégis egészen régi dolgot. Új, mert brossokat nem szoktam késziteni, de mégsem új, mert már volt egy próbálkozásom brossal, amivel nem igazán voltam megelégedve. És mégsem új, mert ismét fellelhető benne a dinamikus és áramló indák mozgása, amit nagyon szeretek. És azért sem annyira új, mert már rég óta motoszkál a fejemben teljes pompájában, csak valahogy nehezen jutottam oda, hogy nekiüljek és előhozzam. Azután meg a fotózáshoz nem volt alkalmas idő, amit végül már nem volt türelmem kivárni.


De minden régisége ellenére mégis egészen új és egészen kedvemre való.

2011. október 14., péntek

Látomás

Ismét egy nagyon régi forma, vagyis hát nekem nincsenek régi formáim, mert maga az alkotói tevékenységem sem régi. Ez a forma szintén még az elején született, az egyetlen, aminek a prototipusát nem szedtem szét. Na, ez nem a prototipus, azt nem mutogatom, bár én nem a kezdetleges kivitelezést látom rajta, hanem a máig is érezhető sodró erejű ihletet, a látomást, amit az új elkészitésekor is használtam.

2011. október 10., hétfő

Galaxis



Nagyon régen, vagyis nagyon az elején készült még ez a forma, a Galaxis nevet kapta, mert bár hihetetlenül egyszerű, mégis van benne valami titokzatos a világmindenség titkaiból. Nem tudom hány nyaklánc formám van még fülbevaló nélkül, de megint úgy jártam, hogy kérték a nyaklánchoz a fülbevalót, és abban a pillanatban megjelent a fülbevaló a gondolataimban, és attól a perctől kezdve szeretem. Ezért mindjárt neki is ültem, hogy előhozzam. Teljesen olyan lett a valóságban is, mint a gondolataimban, és a valóságban is nagyon megszerettem. Ehhez a nyaklánchoz pedig ez és csakis ez a fülbevaló illik.

2011. október 3., hétfő

Facebook

Kell nekem, vagy sem, nem tudom, minden esetre most már nekem is van facebook oldalam. Igazság szerint valamiféle tömeghisztériának tartom, pótléknak, igazi, tartalmas dolgok helyett. Persze nem szükséges ilyen drasztikusan felfogni. Szuperszonikus kapcsolattartás, ó persze az kell. Ha melléd ülök, meglehet nem tudok neked mit mondani, pedig milyen jól működik virtuálisan. Mit üzensz nekem mentálisan, mi van??
Nekem eleve a divattal ( is ) van bajom, mert nem értem miért kellene és hogyan lehetséges kivülről megmondani, hogy nekem mi tetszik, nekem mi a jó. És a facebook már túl nagy divat, vajon miért? Hol fogja meg az embert? Talán egyik legérzékenyebb pontjánál : az elkülönültség állapotában, ami teljesen emberi és normális. És ugyanilyen emberi ebből az elkülönültségből a másik ember felé törekvés. És itt jön a képbe a facebook és társai, könnyű megoldást kinál erre az állapotra, a gond csak az, hogy virtuálisan soha nem lehet megérkezni a másik emberhez. Csak valami pótcselekvés, mint annyi minden más.
De azért lehet használni például arra is, hogy a nagyvilág megismerje, azt amivel foglalkozunk és erre tényleg kiváló terepet nyújt. Ilyen szép kis bevezető után mutatom, hogy I T T megtalálsz és, ha tetszik, a facebook ennek kinyilvánitására is könnyű megoldást kinál. Sajnos egyenlőre nem vagyok valami aktiv, de igyekszem.