2011. december 9., péntek

Bőségszaru

Ritkán fordul elő velem, hogy meglévő formákat a saját technikámmal előhozzak. Ez a bőségszaru mégsem hagyott nyugodni, már régóta tervezem, hogy elkészitem. A tárgyak, formák leginkább statikusak, mozdulatlanok, a bőségszarú viszont mozgást fejez ki, dinamikus és talán ezért is tetszik. Csak nálam gyöngyök csordulnak ki a megszokott virág vagy gyümölcs ábrázolás helyett.

2011. december 6., kedd

Jégvirág

Amikor tükröt használok az ékszereimhez, az valahogy mindig olyan más, mint a többi. Van benne valami titokzatosság és meglepő, szeretem.

2011. december 3., szombat

És megint, új avatar

Aki azt mondta anno erre a képre, hogy nem a legjobb választás avatar képnek, mert az öklömet mutogatom, meg nem látszik a szemem, meg befelé forduló, annak igaza volt. De mégis annyira együtt éltem vele, tökéletesen megfelelt. De most már egy ideje zavart ez a bezárulás, elismerésem az Etsys vásárlóimnak, akik nem riadtak meg ettől a fogadtatástól, és a Meskán sem árt egy kis újitás.
Akkor egy kis ráhangolódás az új profilképemre : őszi szinek, természet és mintha a néni bele akarna harapni a fatörzsbe, mint egy hód
Mint egy kiváncsi erdei manó
Mintha egy kicsit felakadt volna a nyakánál fogva
És dobpergés és taps,  tam - da - da - dam, jöjjön a befutó !
Nah, mostmár csak cserélnem kell az oldalakon, de ki emlékszik már, hogy hova milyen méret kell.

2011. december 1., csütörtök

Akció!

December folyamán az akciós polcomról postaköltség nélkül megvehetőek az ékszereim a Meskán



2011. november 29., kedd

Hópehely

Szelid fehér szin és a szokásos vagány forma. Hópehely névre hallgat, a kertek alatt sunnyogó tél az ihletője. De egészen meleg tónusú háttérbe tettem, ahonnan kellemesen megszépül a hideg.

2011. november 18., péntek

Zöld szemek


Mit tesz egy sejtelmesen csillogó zöld gyöngyszem? Betölti a teret! Már csak egy kis háttér kell neki, ami ezúttal nem csak a fotó háttere, hanem a kis izgalmas drótháló kanyarulatai.

2011. november 12., szombat

Gyöngysor

Egy egészen egyszerű apróság, egy pár gyöngyből álló fülbevaló és ki gondolná, hogy mennyire szükséges valami harmónia hozzá, hogy a végeredmény megfelelő legyen. A véletlen vezetett hozzá ( ha van olyan ), máshoz válogattam gyöngyöket és igy egymáshoz kerültek, mindjárt megfogott, ahogy egymáshoz viszonyultak. Ezzel kezdenem kell valamit, gondoltam, félreraktam, de nem túl félre, mert az akkor ott marad. Mikor újra előszedtem és sorba raktam, csak csodálkoztam, mit akartam én ezzel? Semmi nincs benne, ráadásul taszitják egymást a szinek. Szerencsére még nem volt túl régi a véletlen egymás mellé kerülésük, emlékeztem a sorrendre, és ahogy rakosgattam egymáshoz a gyöngyöket, újra egymásra mosolyogtak és mindenki megtalálta a helyét. Hát ennyire fontos, hogy minden a helyén legye?! Én csodaként élem meg az  apróságaimmal, az ékszerekkel, hogy gondolat nélkül, valami kikerülhetetlen feszültség motiváló ereje által összedobálok valamit, végül az indák, a hajlitások, a kanyarulatok, görbeségek harmóniát árasztanak. Ha ilyen nagyszerű megélni egy sor gyönggyel, milyen nagyszerű lehet megélni valami nagyobb, fontosabb dologgal. Hogy ezen a világon mindennek oka van, minden hozzá tartozik valami rendhez, ami a görbe sorra is tud egyenesen irni, és nem hullik ki belőle egy szürke veréb sem és egy sor gyöngy sem.

2011. november 11., péntek

Új fotók



Mindig nézegettem mások ékszerfotóit és láttam a lázas igyekezetet is, hogy egyre jobb és jobb legyen a végső látvány. Előbb arra gondoltam, felesleges a háttérbe berakni bármit is, csak elvonja a figyelmet a lényegről, vagyis az ékszerről. Valaki azt mondta, unalmas a sima fehér háttér és én még mindig csak arra gondoltam, csak  unalmas lehet, ha unalmas maga az ékszer, amit ábrázol. Na, de velem ez nem fordulhat elő ( khm. .) De egyre ötletesebb és szebb képeket láttam másoknál, ráadásul egyre sűrűbben zavart a saját képeim hátterének sterilsége. De ez még mindig nem volt elég a cselekvésre, hiszen akkor ki kellett volna gondolni valami megfelelő hátteret az üvegékszereimnek. Úgy tűnik ehhez kissé lusta voltam. Hanem történt egy pillanat, ami sugallta a megoldást, egyszerre többet is. Mi mindent lehet háttérnek használni, ami felfokozza, izgalmassá teszi a képeket, de úgy, hogy mégis az ékszer marad a lényeg. Itt láthatóak az első termések.

2011. november 9., szerda

Ellentétek

Igen hogy is van az a közhely? Az ellentétek vonzzák egymást. Ezt üvegékszeren is be tudom mutatni, egy egyszerű medálon és még egy érdekes képpel. Na, meg tapasztaltam is már a saját bőrömön.



2011. november 6., vasárnap

Etsy

Egy alkotás motivál most arra, hogy irjak az Etsyről. Ha azt mondom, egy hatalmas online piactér, nem mondtam vele semmit. Hogy is lehetne elmondani azt a végtelen kreativitást, alkotókedvet, saját bejáratú kis és nagy művészeket és a mindezt egybefogó kézügyességet, amivel anyaggá gyúrjuk a szellem késztetéseit?! Azt mondom a világ minden tájáról és megint nem mondtam semmit. Hogyan képzelhetem el a világot, mikor itt mozgok pár száz négyzetkilométeren,esetleg egy-egy kirándulás, nyaralás alkalmával megyek ezen túl. Mi az, hogy Hong Kong? Csak egy név egy nyüzsgő metropolisról. Csak egy cim egy vásárló adataival és itt véget ér a fantáziám.
Nyolcszáz ezer bolt ( utolsó értesüléseim szerint, de javitsatok ki, ha nem igy van ), ismétlem 800 ezer bolt a világ minden tájáról!! Vannak ismerőseim, akik azt mondják, lényegtelen, hogy sokan vannak az Etsyn, a te alkotásaid olyan egyediek, hogy nincs belőle másik, nincs hozzá hasonló. Ez eddig talán igaz is, csakhogy a nyolcszáz ezer boltos között bizony bőven lehet találni még teljesen egyedit, gyönyörűt és tökéletesen kivitelezett alkotásokat. És jöjjön most az az alkotás, amitől ma leesett az állam

Ő KrisDesignFSP németországból.

 Egyébként nem kell ilyen messzire menni, hogy az ember tökéletes kézműves alkotásokat találjon, hiszen Magyarországról is sokan vannak fent, csak egyetlen kép a rengeteg választhatóból
colettecolor  a szineivel

És hadd jöjjek még közelebb, számomra nagy öröm, hogy innen Vajdaságból is vagyunk fent, bár azthiszem egy kezemen meg tudnám számolni, hogy hányan. De annál hivebben tükrözni, hogy vannak még akik kilátnak a mi agyondöngölt, sötét kis zugunkból. Innen a "bérces balkánról" indulunk meghóditani a világot!
 


Handmade brooch

Külön öröm számomra, hogy olyan alkotásokkal szerepelnek, ami nekem is nagyon tetszik. Játékos, szines, fantáziadús rRradionica. Megvan benne az a plusz, amit én keresek egy-egy alkotásban

2011. október 27., csütörtök

Virágos, indás, dinamikus

Hoztam egy egészen új és mégis egészen régi dolgot. Új, mert brossokat nem szoktam késziteni, de mégsem új, mert már volt egy próbálkozásom brossal, amivel nem igazán voltam megelégedve. És mégsem új, mert ismét fellelhető benne a dinamikus és áramló indák mozgása, amit nagyon szeretek. És azért sem annyira új, mert már rég óta motoszkál a fejemben teljes pompájában, csak valahogy nehezen jutottam oda, hogy nekiüljek és előhozzam. Azután meg a fotózáshoz nem volt alkalmas idő, amit végül már nem volt türelmem kivárni.


De minden régisége ellenére mégis egészen új és egészen kedvemre való.

2011. október 14., péntek

Látomás

Ismét egy nagyon régi forma, vagyis hát nekem nincsenek régi formáim, mert maga az alkotói tevékenységem sem régi. Ez a forma szintén még az elején született, az egyetlen, aminek a prototipusát nem szedtem szét. Na, ez nem a prototipus, azt nem mutogatom, bár én nem a kezdetleges kivitelezést látom rajta, hanem a máig is érezhető sodró erejű ihletet, a látomást, amit az új elkészitésekor is használtam.

2011. október 10., hétfő

Galaxis



Nagyon régen, vagyis nagyon az elején készült még ez a forma, a Galaxis nevet kapta, mert bár hihetetlenül egyszerű, mégis van benne valami titokzatos a világmindenség titkaiból. Nem tudom hány nyaklánc formám van még fülbevaló nélkül, de megint úgy jártam, hogy kérték a nyaklánchoz a fülbevalót, és abban a pillanatban megjelent a fülbevaló a gondolataimban, és attól a perctől kezdve szeretem. Ezért mindjárt neki is ültem, hogy előhozzam. Teljesen olyan lett a valóságban is, mint a gondolataimban, és a valóságban is nagyon megszerettem. Ehhez a nyaklánchoz pedig ez és csakis ez a fülbevaló illik.

2011. október 3., hétfő

Facebook

Kell nekem, vagy sem, nem tudom, minden esetre most már nekem is van facebook oldalam. Igazság szerint valamiféle tömeghisztériának tartom, pótléknak, igazi, tartalmas dolgok helyett. Persze nem szükséges ilyen drasztikusan felfogni. Szuperszonikus kapcsolattartás, ó persze az kell. Ha melléd ülök, meglehet nem tudok neked mit mondani, pedig milyen jól működik virtuálisan. Mit üzensz nekem mentálisan, mi van??
Nekem eleve a divattal ( is ) van bajom, mert nem értem miért kellene és hogyan lehetséges kivülről megmondani, hogy nekem mi tetszik, nekem mi a jó. És a facebook már túl nagy divat, vajon miért? Hol fogja meg az embert? Talán egyik legérzékenyebb pontjánál : az elkülönültség állapotában, ami teljesen emberi és normális. És ugyanilyen emberi ebből az elkülönültségből a másik ember felé törekvés. És itt jön a képbe a facebook és társai, könnyű megoldást kinál erre az állapotra, a gond csak az, hogy virtuálisan soha nem lehet megérkezni a másik emberhez. Csak valami pótcselekvés, mint annyi minden más.
De azért lehet használni például arra is, hogy a nagyvilág megismerje, azt amivel foglalkozunk és erre tényleg kiváló terepet nyújt. Ilyen szép kis bevezető után mutatom, hogy I T T megtalálsz és, ha tetszik, a facebook ennek kinyilvánitására is könnyű megoldást kinál. Sajnos egyenlőre nem vagyok valami aktiv, de igyekszem.

2011. szeptember 22., csütörtök

Hajszálon függ? Nem!






Egy kis újdonságot vezettem be, a medáljaim kicsit felpezsdültek, ezentúl nemcsak rézdrótra fűzve hordhatók, hanem a medálhoz szinben harmonizáló bőrszálon, vagy bronz szinű fém láncon. Egy jó ideje már gondolkodtam ezen, de csak most jutottam a kivitelezésig. Egy vásárló kérte a bőrszálat, de akkor hirtelen nem tudtam elővarázsolni, de nem felejtettem el a kérést. A láncot én gondoltam el, bár fém allergiásoknak biztosan nem felel meg. Meg a jó öreg rézdrót, néha arra gondoltam, hogy ez nem a legjobb megoldás, bár kétség kivül nagyon jól illik a medáljaimhoz, és a használók visszajelzéseiből az derül ki, hogy igen strapabiró, csak az a hátránya, hogy könnyen deformálódik. De mivel van, aki ezt válaszotta, hát marad ez is repertoáron.
A kapcsolókat saját kézzel gyártottam.

2011. szeptember 19., hétfő

Behálózva

Egy hullámzó, dinamikus forma. Kissé pukkasztó, kissé különc, de csak éppen annyira, amennyire az kell.

2011. szeptember 8., csütörtök

Bordó nyaklánc

A Lélektánc sorozatnak egyik darabja, az első utáni legkedvencebb darabom. Talán a szine miatt, (amit sehogyan sem sikerült hűen fényképeznem), a titokzatos bordó. Vagy mert egészen sikerült benne megragadnom valami könnyed harmóniát.

2011. szeptember 5., hétfő

Gondolatok - kézművesség

Mióta kézművességgel foglalkozom sokkal nyitottabb vagyok a témára, lépten - nyomon találkozom emberekkel, akik szintén kézműveskednek, kézimunkáznak, alkotnak valamit. Még a saját tágabb családomon belül is egyre - másra fény derül az effajta tevékenységre. Lehet, hogy tényleg csak én lettem nyitottabb, de szerintem más is közrejátszik. Divat lett, és egyre jobban elterjed, mostmár itt a délvidéken is  a hagyományőrzés, kézműveskedés. Most már nem múlhat el a legkisebb falusi ünnep sem kézműves kirakodóvásár nélkül. Mindenki alkotni akar, létrehozni valamit. Gyanitom, van ennek egy kis (nem is annyira kis) anyagi vetülete is. Munkahelyek megszűnése, bizonytalanná válása sokakat kényszerit olyan útra, amire különben nem lépnének rá, és nyomban ott is hagynák ezt az utat, ha rendeződnének a dolgok. Ez az anyagi ügyeskedés és a divathullám szerintem nagyban felhigitja a kézműves életet.
Hogy mi röppenti fel a divatot, ki tudja, bár a divat mindig uniformizál, de mondjuk egy kézműves divat honnan jön és miért duzzad? Az ember érzi, hogy van ebben valami őseink értékeiből és tudásából?
A mai ember annyira el van távolodva a természettől, hogy talán egész tragédiák szükségesek ahhoz, hogy rátaláljon a forrásra. Képeslapokban a konyhapszihológia, de akár egy komoly pszihiáter is azt ajánlja, hogy foglaljuk le magunkat valamivel, valami, amiért lelkesedni tudunk, ami lefoglalja a gondolatainkat és felszabaditja az alkotó energiákat. A természettől elrugaszkodottság fokát mutatja szerintem, hogy ezt a mai embernek külön mondani kell. De ez is lehet egy út. És akármilyen úton is ér el egy - egy ember az alkotásig, könnyen ráérezhet az izére. Valami egészen emberivel, ősivel találkozik, amivel könnyű együtt lélegezni.

2011. augusztus 29., hétfő

Stilus

A meskán még anno a könnyebb keresés, vagy rátalálás miatt vezették be többek között a stilus szerinti keresést. Vagyis a vásárló csak beirja, hogy milyen stilusú, milyen szinű dolgot keres, milyen alkalomra és elméletileg a gép már listázza is a keresett árút, csak választania kell. Na, ez nagyon jó elmélet, csak gyakorlatban nem tudom hogyan működik. Én konkrétan egy kategóriába sem tudtam besorolni magam, vagyis sehol sem jelenek meg ilyen speciális keresések alkalmával. Hátránynak hátrány, az tuti, de az ember legalább el élvezkedhet azon, hogy beskatulyázhatatlanok az alkotásai. Na, de az etsy kifogott rajtam, ő is bevezette a stilus szerinti keresést és micsoda blamázs, kapásból három kategóriába is be tudom sorolni magam a felsoroltak közül. Hát hová lett a kategórián kivüliség ?!  Az egyik ilyen kategória az abszrakt stilus, hát ebbe gond nélkül nagy részét az ékszereimnek. Csak nem hiszem, hogy túl sokan lennének, akik abszrakt ékszert keresnének, igy ezzel a jelzővel. De van itt egy nagyon kedvemre való, a bohó, ezt a jelzőt szintén elég sűrűn használom az ékszereimre. Nagyon örülnék azoknak az emberkéknek, akik bohó stilust keresve találnának rám, és úgy éreznék igen, ezt kerestem! És itt van még a fantasy, bár én a stilus hagyományos értelmében nem vagyok éppen fantasy, de ezt a jelzőt is sokat használom. Már csak azért is mert az Artemisből az etsyn Artemis Fantasy lettem. Mivel az előbbi felhasználónév foglalt volt, a fantasyt úgy értelmezem hozzá, mint ugye kirobbanó fantázia, nem pedig valami misztikus, sejtelmes formavilág.



2011. augusztus 19., péntek

Nyereményjáték

Akartam egy játékot az etsy boltom nyitásakor,ami még júniusban volt, de a játék valahogy elmaradt. A júliusi blog évfordulóm is szép apropó lett volna egy játékhoz, ugyanis akkor lettem egy éves. Csak valahogy megint elmaradt. Augusztus végi okot már nem tudok összakaparni, de játék márpedig lesz. És semmi más dolgod nincs csak megjegyzést hagyni az ajándékblogon. A kiválasztott ékszer pedig ez az örvénylő, piros medál. 

2011. augusztus 17., szerda

Aranykapu vásár

Megint, vagyis először kimerészkedtem egy vásárra.A múltkori rendezvényen való szereplést tekintsük most főpróbának.De mivel ismét helyben volt, úgy éreztem, nem lehet kihagyni. Hát én csak úgy letottyantam a helyemre és vártam a jószerencsémet. De értek is folyamatosan meglepetések, örömök. Vajdasági bloggerinákkal, alkotótársakkal ismerkedhettem meg. Először Bernadett jött oda,majd Monica , aki az ékszereim alapján azonositott be. Nagyon örültem nekik. Azután a tévések kaptak le egy riport erejéig, te jó ég, élő szavakkal mennyivel nehezebb elmondani a gondolatokat, amiket én itt irogatok. A kamerafrász is kitört rajtam, mihelyt kikapcsolta, sokkal értelmesebben tudtam beszélni.Na, persze.
Azért az én kis csigaházamban sokkal nyugalmasabb az élet, azt hiszem egy jó ideig nem megyek ki vásározni. Sokkal összeszedettebb képet szeretnék magamról, az ékszereimről mutatni.Nem tudom, miért fontos ez nekem, talán csak hiúság, vagy azért, mert úgy érzem,hogy meg tudnám csinálni, többet tudnák ennél, csak ugye a lustaság, vagy nem vagyok elég céltudatos.
De a vásár egyenlegje mindenképp pozitiv, a Találkozások miatt. Ezt nem lehet monitor mögé bújva megvalósitani. És rácsodálkoztam az emberekre, akik rácsodálkoztak az ékszereimre.
Monika és Betty sokkal ügyesebbek voltak nálam, készitettek képeket a vásárról, eladókról, árúról, hangulatról. Az ő blogjukon láthatóak további képek.

2011. augusztus 8., hétfő

Lélektánc


Nem először járok már igy, hogy a nyaklánchoz nem készül fülbevaló, nincsen hozzá ötlet, vagy ihlet, nem tudom, de nem készül. Aztán a vásárló kéri, hogy készitsek hozzá, és mintha éppen ez a kis instrukció hiányozna, jelen esetben csak annyi, hogy kicsi legyen és diszkrét és abban a pillanatban már jön az ihlet, és csodálkozom, hogy eddig nem jutott eszembe, mert ehhez a nyaklánchoz ez, és csakis ez a fülbevaló illik.

2011. augusztus 5., péntek

Korall

Valami elképesztően vadra, feltűnőre sikeredett a legújabb nyaklánc. De nem én tehetek róla, hanem ezek az égő piros gyöngyök, amik hanyagul csüngnek alá egymás hegyén - hátán.

2011. augusztus 3., szerda

Szinorgia

Minden üvegdarabnak van párja, egy szinben hozzáillő gyöngyszem , vagyis kétszer futnak végig ugyanazok a szinárnyalatok, egészen kaotikusan és egészen harmonikusan.

2011. augusztus 1., hétfő

Virágszál

Egy szál virág, magamhoz képest meglepően részletesen kidolgozva. Csak jött egy vágy, hogy virágot akarok, üvegvirágot.

2011. július 30., szombat

Jégkocka

Forró nyári napokra egy hűs, jeges fülbevaló.

2011. július 25., hétfő

Süni

Kis süni született a műhelyemben, teljesen ártalmatlan, nem szúr. Ellenben nagyon bájos a sok aprócska, szines gyönggyel és dundi formájával. És még titkai is vannak, amit a többi kép tár csak fel.

2011. július 23., szombat

Kockafej

Kockafej, mert igy szeretem.

2011. július 21., csütörtök

Füst

Egy kis műhelyboszorkányság. Aprócska elem munka közben

2011. július 19., kedd

Gondolatok - Jog és "jogtalanság"

Anno, mikor a blogok világát felfedeztem, nagy lelkesedéssel nézegettem az alkotásokat, olvasgattam a gondolatokat. Elkerülhetetlen volt, hogy előbb - utóbb a szemem elé kerüljön a leirás a szerzői jogvédelemről. Akkor az olyan volt, mint egy arcul csapás, úgy éreztem elrontja az egész blog hangulatát. Gondolkodtam, mi szükség van erre. Ha olyan ember jár a blogon, aki nézelődik, gyönyörködik, annak fölösleges ezt leirni. Aki meg ötletszerzés céljából olvasgatja a blogokat, annak megint csak fölösleges ezt leirni, mert nem hiszem, hogy elriad pár mondattól. 
Én nem tudtam és nem akartam egy ilyen szöveget kitenni a blogomra. Nem az előbb emlitett ész érv miatt, nem is a hangulatrontás miatt. Még csak nem is azért, mert olyan magaslatokon állnék, mint Makay Anikó, akinek a bejegyzése inditotta ezt a bejegyzést. Ha meglátnám valakinél az alkotásaimat, kifosztottnak érezném magam. Pedig maga a forma, az ihlet nem az enyém, ezeket én is úgy kapom. Ez a "jogtalanság" akkor különösen érzékelhető, amikor nem érkezik semmi, mert akkor nekem sincs. Vagyis nem úgy van, hogy a tarsolyomba nyúlok akkor, amikor akarok és előhúzom azt, amit akarok. Mert nem nálam van a tarsoly. És ez az, amiért nem kerül ki a blogomra a szöveg .
Az érdekes az, hogy de mégis én kapom, és, ha már kaptam, az azt jelenti, hogy az enyém? Több emberrel találkoztam már, akik ellátnak tanácsokkal, hogy mi mindent lehetne ezzel kezdeni, hogyan pénzzé tenni. Én meg azon gondolkodom, hogy miért nem ők kapják, ha már olyan ügyesen tudnának vele bánni ?
A másolás tulajdonképpen nagyon szánalmas, mert a másoló csak a "keretet" lopja el, magát a lényeget, az "égbe nyúló" pillanatokat nem érzékelheti és nem lehet az övé. Csak idegen tollakkal takargatja az ürességet magában.

2011. július 16., szombat

Spirit

A forma már ismerős, a szinek adnak neki mindig új arcot. Ezúttal a rejtelmesen sötét keretből ragyog ki a szikrázó világosság. És igy magamon bemutatva jobban szeretem, mint csupaszon.