2011. június 30., csütörtök

Visszajelzés

Meg volt az első vásározásom.Nem részletezem, mert egyáltalán nem úgy sikerült, ahogy elképzelném. Igazság szerint nagyon nem is képzeltem még sehogy. Még nem vagyok kész egy komolyabb vásárra, vagy megjelenésre a valóságban. Ez csak úgy hirtelen jött és olyan is lett. Amiért mégis irok, az a visszajelzés! Méghozzá szemtől - szembe visszajelzés. Zavarba ejtően élesen lehet érezni, hogy ki az, akinek valójában tetszik és ki az, aki csak udvariasságból mond pár szép szót, mert úgy gondolja, hogy úgy illik.
Rossz természetem van, a negativ dolgokon rágódom,hurcolom magamban, a jó dolgokon meg képes vagyok csak úgy átugrani. Most mégis az a pár igazi visszajelzés él bennem, ami talán nem is szavakkal mondatott el, hanem lélektől lélekig áramlott.

9 megjegyzés:

  1. Régen féltem a visszajelzéstől, azután megtanultam hálával fogadni. Mindig jó, és csodaszámba megy, ha mások a mi dolgainkra figyelve mondanak valamit. Bármit. A jó vélemény megerősít, a negatívból fejlődni lehet.
    Szép estét!

    VálaszTörlés
  2. Szerintem a vásározás igazi kihívás ,tudni kell az embereket befogadni és főleg elfogadni!!!Én mindig jobban figyeltem a negatív dolgokra,többet tanultam belőle.A dicsérő szavakat mindig meghallgattam és jól esett DE.......

    VálaszTörlés
  3. Igazuk van az előttem szólóknak! Eleinte "sokkoló" lehet találkozni szemtől-szembe, és minden érzékszervünkkel tapasztalni a másik embert, de ugye, nem tetszhet mindenkinek ugyanaz, és ha mégis megtalál valaki akivel egymásra rezonálunk, már az maga ajándék!
    A "formabontókra" ez halmozottan igaz! :))

    VálaszTörlés
  4. Köszönöm a visszajelzéseiteket, őszintének érzem .
    Nem hiába érzem úgy, hogy még nem vagyok kész .
    El kell döntenem, hogy tetszeni akarok, vagy "formabontani" és a döntésemnek viselni a következményeit.

    VálaszTörlés
  5. Jajh...én is nemsoká' első-bálozó vásározó leszek....félek is...várom is:) milyen jó, hogy te már túl estél rajta:) Látod? Hozzám képest egy csomó tapasztalattal bírsz:)) (Merre jártál?)

    VálaszTörlés
  6. ...és szerintem legyél formabontó, nagyon egyedi és csodás világba kalauzolsz.

    VálaszTörlés
  7. Azt hiszem, teljesen természetes, hogy tetszeni akarunk, pozitív visszaigazolást várunk arról, hogy amit csinálunk, az jó. Szerintem nincs szükség a "vagy"-ra. Legyél bátran formabontó, aki eleinte lehet, hogy kevesebbeknek tetszik,
    de - ahogy Erabera írja -, új világokat nyit meg másoknak. Tudod, akinek szüksége van a dicséretre, az az egód, aki szeret idomulni a "rendhez" :). Amikor alkotsz, amikor "lehozol valamit" gondolkozás nélkül, na az vagy TE valójában! :)

    VálaszTörlés
  8. Artemisz egy kis meglepi vár a blogomon:) Vándorúton jár, a blogom csak egy állomása:)

    VálaszTörlés
  9. Csak egy helyi kis rendezvény volt - válaszolva Erabera a kérdésedre - de végül is mindegy, hogy kicsi vagy nagy, mindenképpen "magunkat" visszük ki. És innen a félelem szerintem. Mert én is féltem. Belegyalogolnak, vagy észre sem vesznek, vagy el lesznek ájulva. Körülbelül az egész skálát megkaptam. Azt hittem sokkal jobban lemerülök, de nagyon jól viseltem.Olyan nagy tapasztalatom nem támadt, csak erre jöttem rá, hogy a valóságos megjelenéshez és főleg ismerősök előtt sokkal határozottabban tudatositanom kell, hogy mit csinálok és miért.Eddig ismeretlenek előtt szinte nem is volt tétje.
    Kati, igen tudom, mégsem láttam ilyen tisztán, de ez most nagyon jó helyzetjelentés volt, köszönöm!
    Erabera neked is köszönöm a biztatást és most megyek a blogodra!

    VálaszTörlés