2011. április 27., szerda

Örvény

Mindenki azt adja el,amije van.Mivel anyagi világban élünk,szükségünk van táplálékra,valami védett helyre,olyan dolgokra,amivel megóvjuk és fenntartjuk a fizikai valónkat.Mivel ma már anyagias világban élünk,ettől a fenntartástól sokkal többre vágyunk és hajtunk.Bár ez a lényegen nem változtat,csak a terheinket növeli.Szóval mindenki azt adja el,amije van.Ha valakinek esze van,az jól járt a mi társadalmunkban,mert elég jól fizetik.De például,aki a testét adja el,azt már kiveti a társadalom.Nem titok,legjobban az jár,aki lelkiismeret nélkül profitál az eszéből.Sokan vannak,akik a fizikai erejüket adják el,akik nap,mint nap gyűrik a melót napi tizenkét órában.Ma egy tömény és kissé unalmas filmet néztem,talán ezért az egy gondolatért:"Az ébrenléted minimálbérért eladod,de az álmaidat már ingyen megkaphatják"
Az anyagi világban egy minimálbér fontosabb,mint az álmok.Igen,persze mondhatod,az álmokból nem lehet jól lakni,de álmok nélkül nincs fejlődés.Ha nem lennének köztünk emberek,akik kockára teszik a napi betevőjüket az álmaikért,szegényebb lenne a világ.
Az ékszer,amit mutatok örvénylő és kaotikus,mint a gondolatok.


2011. április 21., csütörtök

Ihlet

Többször jártam már úgy,hogy mikor fülön csip az ihlet,mintha egy ajtó nyilna meg,belép a tudatomba egy új forma és vele együtt millió forma ad hirt magáról.De ez csak egy pillanatig tart,arra gondolok,ezt az új formát,ami jött,a végtelenségig lehet variálni.A következő pillanatban becsukódik az ajtó és jó,ha egyet megmentettem,áthoztam,azt az egyet,ami jelentkezett.Úgy járok,mint amikor valami nagy tömeg akar kimenekülni egy szűk ajtón,tülekedés és káosz lesz,ahelyett,hogy nyugodtan,de gyorsan vonulnának ki,mert ez igy sokkal hatékonyabb lenne,mint a hirtelen kapkodás.Na,de én nem is kapkodok,mert gyakorlatilag nincs is idő rá.Vagy,mintha egy óriás tölcsért helyeznének a tudatomhoz és a rengeteg "anyag","tudás"(nem tudom,hogyan nevezzem)fennakad a tölcsér szűk szájánál,mert nem férnek át egymástól.
Igy marad nekem az az egy-egy,ami a legerősebb

2011. április 19., kedd

Titok

Egy titokzatos,sejtelmes medál.Egy elrejtett,elzárt út,ami a felismeréshez vezetne.

2011. április 16., szombat

2011. április 14., csütörtök

Gondolatok - motiváció

Látom magamnál és másoknál is,hogy hogyan próbálunk kifejezni valamit;valamit,ami olyan sok mindenhez hasonlóan szavakban kifejezhetetlen.Csak valami dadogás lesz az érzéshez képest,széttöredezik,megfoghatatlanná válik,mire áthoznánk.Van,aki egyből a sablonokhoz nyúl,mikor magáról beszél.Van,aki csak belecsúszik a sablonokba.Mert hiszen nem vagyunk költők,irók,a szavak zsonglőrei,ennek ellenére be szeretnénk mutatni,meg szeretnénk mutatni azt az érzést,ami az alkotásaink mögött van,ami hajt.
Ilyen szavak olvashatóak:azért csinálom,mert örömet okoz,ehhez a kijelentéshez szorosan kapcsolódva:ezzel neked is örömet szeretnék okozni.Sokan emlegetik az önkifejezést.Még gyakrabban előforduló szöveg:mindig alkottam valamit,már gyerekkoromban is,rengeteg technikát kipróbáltam.Megint egy komolyabb:szeretnék valami maradandót alkotni.
Nem lennék Artemis,ha elég lenne ennyi és nem keresném a miérteket.
Tény,hogy örömet okoz,de vajon ez az egésznek a motivációja?"A vágy az alkotásra"?Aztán a beteljesedés,vagyis maga az alkotás.
Az önkifejezés - egy nagyon divatos szó,az önmegvalósitással karöltve.Ötven évvel ezelőtt senki nem beszélt önmegvalósitásról,mégis úgy érzem,öntudatosabbak,önállóbbak,bölcsebbek voltak az őseink.Lehet az önmegvalósitáshoz elegendő lenne,ha nem szédelegnénk reklámoktól,médiától hipnotizáltan.Hiszen mindenki megismételhetetlen individuumnak születik,vagyis eleve adott az önvalója.Lehet csak a fölösleget kellene lehántani,nem pedig plusz rárakni uniformizáló készre gyártott elméleteket.Egy "magához" közeledő embernek a puszta megnyilvánulásai önkifejezőek lesznek.Csak félek ez a divatos szó manapság nem ezt jelenti.
A maradandóságról azt gondolom,mi emberek igy próbáljuk enyhiteni,feldolgozni a halál,az elmúlás,a változás tényét,kikerülhetetlenségét.Ha én már nem leszek,legalább itt marad egy részem,amiről emlékeznek rám,gondolnak rám,nem válok semmivé.Kőbe vésem,fába vésem,papirra vésem mindazt,ami nekem fontos,vigye az üzenetet a kő,a fa,a papir,aminek hosszabb az élete,mint egy emberi élet.Mutassa meg,hogy én voltam,értékes voltam és nem lehet,hogy ez csak úgy nyomtalanul eltűnik.
Önkifejezés,maradandóság . . . Ady verse jut eszembe

De jaj,nem tudok igy maradni
szeretném magam megmutatni
hogy látva lássanak.. . .

Összecsapnak a fejemben a gondolatok és én elmerülök bennük.

Ezért minden önkinzás,ének
Szeretném,ha szeretnének
És lennék valakié . . .

Minden emberi megnyilvánulás a másik ember felé irányul,az egység felé irányul,a Szeretet felé irányul?

2011. április 11., hétfő

Hasadás

A világ állapota : egység,mégis szakadékok tátonganak
(És nem látszik az üveg gyönyörűsége,lángolása,élete,hmm)

2011. április 7., csütörtök

És csönd van . . .

Csak a madarak csicseregnek.
Ez az a bizonyos nyilegyenes kerti utacska,amit a meska interjúban emlegettem.Nesze neked aszimmetria!A magvak már a földben,ott most már mindennapos és titokzatos nagy csodák történnek.Egyszer bohó pillanatomban kiálltam a kert végébe és mint egy karnagy elkezdtem vezényelni a növényeknek.Micsoda nagyképűség!!
És csönd van . . .
Vihar előtti csönd?

2011. április 5., kedd

Ünnep

Ma ünnepelek,az évfordulómat,a kezdeteket.
Az ünnepem abból áll,hogy figyelek,hallgatózom.Minden,ami mostanában ér,különös fontosságú nekem.Bár lehet,mindig igy kellene figyelni,hogy mit üzen a belsőm,mit üzen a természet,mit üzennek az emberek,persze nem a szavak a lényeg,hanem valami,ami mögötte van.Hiszen két évvel ezelőtt sem úgy történt,hogy valaki odaállt elém és azt mondta volna,nézd ezentúl alkotni fogsz,mert ezért jöttél ide.Hanem valami megfoghatatlan késztetés,elmosódott,homályos út,bizonytalanság,hogy miért foglalkozom ezzel,mi hajt,hiszen semmi olyat nem ad,ami a világ szemében érték,hiszen nem lehet kifejezni nagy pénzekben,sőt nem is kecsegtet nagy pénzekkel.Bár látványosnak látványos,az előrehaladás mégsem olyan erőteljes,hogy az elismerést váltana ki.
És mégis járom ezt az utat,nem az emberekért,pénzért,elismerésért(bár mindezek jelenlétével sokkal könnyebb),hanem magamért.Mert itt és most ez az utam.