2013. április 23., kedd

Gondolatok az alkotásról

Többek között már az alkotást is, mint fogalmat, jelenséget, folyamatot szételemeztem gondolatban. Tulajdonságaim közé tartozik (áldás vagy átok nem tudom), hogy ha bármit látok, hallok, azonnal mindenféle eröltetés nélkül a fonákját,  a pró - nak a kontráját látom. Ha nem is mindjárt egészben, de gondolkodás és olvasás után egyre tisztábban. Ha véletlenül nem érzek ilyesmit azonnal, akkor nyitva hagyom a kérdést és arra gondolok, ez csak egyik oldal, egy megvilágitás, egy látószög. Vagyis eléggé egysikú. És miért ne bonyolitanánk az életünket több látószöggel.

Szóval az alkotásról néhány gondolat : 

Szerintem sokan gondolják igy ( meg sokan nem ), hogy az alkotás szükségszerűen lelki, szellemi folyamat. De mivel a materialista világnézet az uralkodó vallás tájainkon, ezért az alkotás sok esetben csak annyit jelöl, hogy leülök és létrehozok valamit a kezemmel. Tegyük fel adott egy minta és azt bármilyen kézműves technikával létrehozom. Azt olvastam valahol, hogy felmérést készitettek, minek eredményeként rájöttek, hogy az embernek jót tesz, ha létrehoz valamit a kezével, vagy fizikai munkát végez.
Kézműves körökben újra és újra felbukkan az a beismerés, hogy sokak számára az alkotás terápia, ami alátámasztja e felmérést, bárhol is készitették.
Az elkészitő örömöt fog érezni felette, még akkor is, ha semmi több nem történt. De mivel emberek vagyunk és sokkal többek, mint anyag, létrehozás közben adódhatnak ötleteink, ami azonnal beépülhet a létrehozásba. Ezt akár nem is szükséges észrevenni, mint ahogy nem is vesszük észre a számtalan csodát, ami körülvesz bennünket. Csak az öröm jut el a tudatig, a létrehozás öröme és még valami, ami sokkal mélyebbre nyúlik, éppen ezért nem szokás tudatositani.

 Én kezdetektől azt vallom, mivel én ezt tapasztaltam, hogy az alkotás adatik. Az előbb azt irtam, ötleteink adódnak, vagyis szó szerint adatik, kapjuk az ötleteket, kapjuk az ihletet, ajándékba. Ha ez tudatosodik, akkor megtehetjük azt, hogy tisztán tartjuk a átjárót, a folyosót, ahonnan érkeznek az ötletek. Sokak szerint a csendből születnek az alkotások, magam is ezt tapasztaltam, de nem szükséges, hogy minden esetben igy legyen. A csend, amiből manapság elég kevés van. A csend, ahol az ember találkozhat magával, ha mer. A csend, ahol nem kell cselekedni, csak lenni.  És ami a csendben adatott, azt létrehozni már csak "megcsinálás". Mondanám, hogy erre már mindenki képes, akinek két keze van. De tulajdonképpen még két kéz sem kell hozzá, hiszen akiben adatott alkotói erő dolgozik, azok akár szájjal, vagy lábbal is megcsinálják a művet kezek hijján.

Ezt a szót használtam : " képes, azt jelenti :  képed van róla. És, ha képed van róla, képes vagy.  Vagyis meg tudod csinálni." Ezt a minap tanultam Ákostól . Ő is erről beszélt, csak más szavakkal, tőle függetlenül én is ide érkeztem :  a kép az, ami adatott.