Mióta kézművességgel foglalkozom sokkal nyitottabb vagyok a témára, lépten - nyomon találkozom emberekkel, akik szintén kézműveskednek, kézimunkáznak, alkotnak valamit. Még a saját tágabb családomon belül is egyre - másra fény derül az effajta tevékenységre. Lehet, hogy tényleg csak én lettem nyitottabb, de szerintem más is közrejátszik. Divat lett, és egyre jobban elterjed, mostmár itt a délvidéken is a hagyományőrzés, kézműveskedés. Most már nem múlhat el a legkisebb falusi ünnep sem kézműves kirakodóvásár nélkül. Mindenki alkotni akar, létrehozni valamit. Gyanitom, van ennek egy kis (nem is annyira kis) anyagi vetülete is. Munkahelyek megszűnése, bizonytalanná válása sokakat kényszerit olyan útra, amire különben nem lépnének rá, és nyomban ott is hagynák ezt az utat, ha rendeződnének a dolgok. Ez az anyagi ügyeskedés és a divathullám szerintem nagyban felhigitja a kézműves életet.
Hogy mi röppenti fel a divatot, ki tudja, bár a divat mindig uniformizál, de mondjuk egy kézműves divat honnan jön és miért duzzad? Az ember érzi, hogy van ebben valami őseink értékeiből és tudásából?
A mai ember annyira el van távolodva a természettől, hogy talán egész tragédiák szükségesek ahhoz, hogy rátaláljon a forrásra. Képeslapokban a konyhapszihológia, de akár egy komoly pszihiáter is azt ajánlja, hogy foglaljuk le magunkat valamivel, valami, amiért lelkesedni tudunk, ami lefoglalja a gondolatainkat és felszabaditja az alkotó energiákat. A természettől elrugaszkodottság fokát mutatja szerintem, hogy ezt a mai embernek külön mondani kell. De ez is lehet egy út. És akármilyen úton is ér el egy - egy ember az alkotásig, könnyen ráérezhet az izére. Valami egészen emberivel, ősivel találkozik, amivel könnyű együtt lélegezni.