2011. szeptember 5., hétfő

Gondolatok - kézművesség

Mióta kézművességgel foglalkozom sokkal nyitottabb vagyok a témára, lépten - nyomon találkozom emberekkel, akik szintén kézműveskednek, kézimunkáznak, alkotnak valamit. Még a saját tágabb családomon belül is egyre - másra fény derül az effajta tevékenységre. Lehet, hogy tényleg csak én lettem nyitottabb, de szerintem más is közrejátszik. Divat lett, és egyre jobban elterjed, mostmár itt a délvidéken is  a hagyományőrzés, kézműveskedés. Most már nem múlhat el a legkisebb falusi ünnep sem kézműves kirakodóvásár nélkül. Mindenki alkotni akar, létrehozni valamit. Gyanitom, van ennek egy kis (nem is annyira kis) anyagi vetülete is. Munkahelyek megszűnése, bizonytalanná válása sokakat kényszerit olyan útra, amire különben nem lépnének rá, és nyomban ott is hagynák ezt az utat, ha rendeződnének a dolgok. Ez az anyagi ügyeskedés és a divathullám szerintem nagyban felhigitja a kézműves életet.
Hogy mi röppenti fel a divatot, ki tudja, bár a divat mindig uniformizál, de mondjuk egy kézműves divat honnan jön és miért duzzad? Az ember érzi, hogy van ebben valami őseink értékeiből és tudásából?
A mai ember annyira el van távolodva a természettől, hogy talán egész tragédiák szükségesek ahhoz, hogy rátaláljon a forrásra. Képeslapokban a konyhapszihológia, de akár egy komoly pszihiáter is azt ajánlja, hogy foglaljuk le magunkat valamivel, valami, amiért lelkesedni tudunk, ami lefoglalja a gondolatainkat és felszabaditja az alkotó energiákat. A természettől elrugaszkodottság fokát mutatja szerintem, hogy ezt a mai embernek külön mondani kell. De ez is lehet egy út. És akármilyen úton is ér el egy - egy ember az alkotásig, könnyen ráérezhet az izére. Valami egészen emberivel, ősivel találkozik, amivel könnyű együtt lélegezni.

5 megjegyzés:

  1. Szia! Nagyon érdekes az írásod, és szerintem az utolsó részben vagy nagyon igazad. A legtöbben azért kezdenek bele a "kézművességbe", hogy egy kicsit kikapcsoljanak, elrugaszkodjanak, és szerintem ezzel nincs is semmi baj! :) Sőt, nem kell nekünk az a rengeteg ugyanolyan, multik által árult holmi, szerintem egyre többen egyedi ékszert, kiegészítőt, ruhát szeretnének, nem azt az "ömlesztettet".
    Meg ha kérdezik, olyan jó azt kimondani, hogy "Én csináltam", nem :) ?

    VálaszTörlés
  2. Én is terápiás céllal fogtam neki a kézműveskedésnek, úgy éreztem ez egy jó esély lehet kikecmeregni a "droidságomból".
    És bizony higul..., nem is kicsit...

    VálaszTörlés
  3. Nem is tudom, az írásaid vagy az ékszerek miatt látogatok-e szívesebben az oldaladra. Néhány napja bennem is ez fogalmazódott meg: ha alkotok, kikapcsolom a külvilágot, elmerülök valamiben, ami nem tudom pontosan, hogy mi, de jó benne lenni, és nem foglalkozni semmi mással. Az meg, hogy a végén egy hordható valamivé alakul, eltörpül az állapot mellett.

    VálaszTörlés
  4. Szerintem is nagyon jó, hogy egyre többen alkotunk. Az alkotásban valóban ráérezhetünk egy ősi forrásra és önmagunkat is jobban megismerjük, és értékeljük, úgy ahogy Blithe is írta. Az, hogy hígul? Hát istenem! A homok közül úgyis csak az arany marad fenn a szitán! :)
    /Azt meg csak zárójelben jegyzem meg, hogy korunk tanításai kimondottan ösztönöznek bennünket az önkifejezésre, nyilvánuljon az meg bármilyen formában is./

    VálaszTörlés
  5. -Hát, kedves Blithe, meglehet furcsán hangzik, de nekem nehezemre esik bevallani, hogy "Én csináltam". Na, persze on line ez nem gond.
    -Csili, azt hiszem nem csak te jártál jól, hogy alkotást választottál droidság helyett, hanem azok is, akik használják, vagy esetleg csak nézegetik a nőies, légies alkotásaidat.
    -Igen, Ami, a lényeg az alkotás.
    -Kati, ezt a mondatot megint jól ideraktad a homokról és aranyról.
    -Köszönöm!

    VálaszTörlés