Gondolatok - Jog és "jogtalanság"

Anno, mikor a blogok világát felfedeztem, nagy lelkesedéssel nézegettem az alkotásokat, olvasgattam a gondolatokat. Elkerülhetetlen volt, hogy előbb - utóbb a szemem elé kerüljön a leirás a szerzői jogvédelemről. Akkor az olyan volt, mint egy arcul csapás, úgy éreztem elrontja az egész blog hangulatát. Gondolkodtam, mi szükség van erre. Ha olyan ember jár a blogon, aki nézelődik, gyönyörködik, annak fölösleges ezt leirni. Aki meg ötletszerzés céljából olvasgatja a blogokat, annak megint csak fölösleges ezt leirni, mert nem hiszem, hogy elriad pár mondattól. 

Én nem tudtam és nem akartam egy ilyen szöveget kitenni a blogomra. Nem az előbb emlitett ész érv miatt, nem is a hangulatrontás miatt. Még csak nem is azért, mert olyan magaslatokon állnék, mint Makay Anikó, akinek a bejegyzése inditotta ezt a bejegyzést. Ha meglátnám valakinél az alkotásaimat, kifosztottnak érezném magam. Pedig maga a forma, az ihlet nem az enyém, ezeket én is úgy kapom. Ez a "jogtalanság" akkor különösen érzékelhető, amikor nem érkezik semmi, mert akkor nekem sincs. Vagyis nem úgy van, hogy a tarsolyomba nyúlok akkor, amikor akarok és előhúzom azt, amit akarok. Mert nem nálam van a tarsoly. És ez az, amiért nem kerül ki a blogomra a szöveg .

Az érdekes az, hogy de mégis én kapom, és, ha már kaptam, az azt jelenti, hogy az enyém? Több emberrel találkoztam már, akik ellátnak tanácsokkal, hogy mi mindent lehetne ezzel kezdeni, hogyan pénzzé tenni. Én meg azon gondolkodom, hogy miért nem ők kapják, ha már olyan ügyesen tudnának vele bánni ?

A másolás tulajdonképpen nagyon szánalmas, mert a másoló csak a "keretet" lopja el, magát a lényeget, az "égbe nyúló" pillanatokat nem érzékelheti és nem lehet az övé. Csak idegen tollakkal takargatja az ürességet magában.