2012. december 18., kedd

Karácsonyi gondolatok

Várunk valami szépet, várunk valami csodát!
Hát nem azt jelenti - e ez, hogy az ember alapjában véve jó.
Hiszem, hogy az ember jó. Lehet egyáltalán másképpen élni?
Mostanában sok olyan emberrel találkozom, akik megfáradtak, kimerültek. Meghallgatom a bajaikat és arra gondolok, néhány ügyetlen szónál nem tudok többet tenni. Kérdeztem egy idősebb embert, van - e valami praktikája túlélni az iylen depressziós időszakokat. Azt mondta, nincs.
Sokszor ( vagy mindig? ) a döntéseink következményeit éljük meg. Onnan pedig nincs menekvés, azt csak elszenvedni lehet. Eszembe jut a dalszöveg : "cipelem a sorsomat, de néha nem birom el"
Nagyon sok helyről változásról beszélnek, dimenzióváltásról, vizöntő korszakról, világvégéről, világuralomról, apokalipszisről.
Arra gondolok, ez is csak egy folyamat, amit valaki elinditott és lavinaként zúdul tovább.
Kérdeztem a barátnőmet, aki konstruktiv módon éli meg a sorsát ( a művészet, a kultúra, a természet szépségeibe menekül a fájdalom elől ), hogy miért beszél mindenki változásról. Azt mondta azért, mert igy már annyira rossz minden, hogy nem mehet igy tovább.
Ha létezik kollektiv tudat, akkor tényleg változás lesz, mert mindenki ezt gondolja. A gondolat pedig megnyilvánul az életünkben. Igaz, hogy ezek a gondolatok nem egyirányúak.

Közeledik a karácsony. Boldogság, szeretet, örörm tapad a szóhoz gondolatban. Vajon sikerül - e valóban megélnünk? Le tudjuk vetni a dogmáinkat? A manipulációk mögé tudunk nézni? Felderenghet bennünk, hogy mi az ember? Hogy lenni maga is boldogság, ( vagy maga a boldogság?) csillogó papirba csomagolt ajándékok nélkül is.
A karácsony itt kezdődik belül. És most nem a jézuskás, jászolos, mennyből az angyalos karácsonyra gondolok. És persze nem is a mit együnk, jaj, neki még nem vettem ajándékot tipusúra.
Nem működik egycsapásra, a csillagszóró meggyújtásásval.
Az ünnep megszülethet benned, de hónapok, évek munkája.
És a csoda létezik.

3 megjegyzés:

  1. Nem lehet mit hozzafuzni.Igy tokeletes, ahogy leirtad!

    VálaszTörlés
  2. A csoda mindaddig létezik, amíg magunkban őrizzük, hiszünk benne és megteremtjük. Biztos, hogy az is közrejátszik a csodavárásban, hogy annyira kilátástalan és embertelen a világ, amelyikben jelenleg élünk. De a csodákat valóban mi hozzuk létre, és remélem, ez a csoda már úton is van! :)

    VálaszTörlés