Korunk divatos és igen erőteljes dogmája - higgy magadban!Eszembe nem jutna megkérdőjelezni,éppen azért,mert annyira belesimult már a társadalomba,ráadásul logikusan is hangzik.Csak egy könyv akadt a kezembe,Gilbert K.Chesterton:Igazságot! cimű könyve.Azt mindjárt láttam,hogy beletörik a bicskám,mert nagyon filozófikus,ráadásul a cim sem tetszett,hol van már manapság az igazság(hát ugye odaát...).Nem tudom mikor iródott a könyv,de az iró 1936-ban halt meg,vagyis talán abban az időben még lehetett irni igazságról.
Mindenesetre érdekes dolgokat szemezgettem belőle.Mindenek előtt ezt a gyöngyszemet.Az iró kissé morbid példát hoz fel,hogy rámutasson,mennyire üres ez a kijelentés.Miszerint egyértelműen megállapitható,hogy hol találhatóak azok az emberek,akik hisznek magukban : a bolondok házában!!!
A bolondok mindig teljes meggyőződéssel hiszik az elképzeléseiket.Kételyeik csak a gondolkodó embernek vannak.
Tovább futva a gondolataimmal,az jutott eszembe,hogy miért annyira népszerű mégis ez a kijelentés.Egy materialista társadalomban,ahol csak az anyag létezik,hogy is hihetnénk valami magasabb szellemben,marad csak ennyi,hogy magunkban higgyünk.Ezért olyan romboló a mai kor vallása,mert megkötöz és tárggyá alacsonyit.
Őseink hitték az Istent,valamit ami tőlük beláthatatlanul több és megmagyarázhatatlanul jelen van.Ma azt mondjuk,gondolkozz pozitivan,mert a gondolataiddal teremtesz,jaj,ha kételyeid vannak,mert akkor azt vonzod be.Az ember nem gép,hogy folyamatosan pozitiv gondolatai és érzései legyenek,akkor azon filózik,jaj,most ezekkel a gondolatokkal bajt hozok a fejemre?Mennyivel könnyebb volt az ősi hit,érhették az embert csapások,elkeseredhetett rajtuk,de a hite attól megmaradt,valami,ami tőle beláthatatlanul több,az nem veszett el,és ez meg is tartotta az embert.De hogyan lép tovább egy ember,aki csak magában hisz és a gondolataiban,mi fogja megtartani,ha valami tragédia éri?Mennyire lesznek pozitiv gondolatai a tragédia közepette?
Az egészen sötét kételytől az - ezt én egy csettintéssel könnyedén meg tudom csinálni - érzéséig terjed az ember.Olyan kár lenne ezt a terjedelmét összezsugoritani.Bár azt hiszem itt is a jó öreg arany középút az üdvös. Őseink azt mondták:segits magadon,az isten is megsegit.Vagyis te is kellesz és kell még Valaki . . .
Mennyi gondolat lehet még,ami beépült a társadalmunkba és észre sem vesszük,hogy ostobaság?!!
Mindenesetre érdekes dolgokat szemezgettem belőle.Mindenek előtt ezt a gyöngyszemet.Az iró kissé morbid példát hoz fel,hogy rámutasson,mennyire üres ez a kijelentés.Miszerint egyértelműen megállapitható,hogy hol találhatóak azok az emberek,akik hisznek magukban : a bolondok házában!!!
A bolondok mindig teljes meggyőződéssel hiszik az elképzeléseiket.Kételyeik csak a gondolkodó embernek vannak.
Tovább futva a gondolataimmal,az jutott eszembe,hogy miért annyira népszerű mégis ez a kijelentés.Egy materialista társadalomban,ahol csak az anyag létezik,hogy is hihetnénk valami magasabb szellemben,marad csak ennyi,hogy magunkban higgyünk.Ezért olyan romboló a mai kor vallása,mert megkötöz és tárggyá alacsonyit.
Őseink hitték az Istent,valamit ami tőlük beláthatatlanul több és megmagyarázhatatlanul jelen van.Ma azt mondjuk,gondolkozz pozitivan,mert a gondolataiddal teremtesz,jaj,ha kételyeid vannak,mert akkor azt vonzod be.Az ember nem gép,hogy folyamatosan pozitiv gondolatai és érzései legyenek,akkor azon filózik,jaj,most ezekkel a gondolatokkal bajt hozok a fejemre?Mennyivel könnyebb volt az ősi hit,érhették az embert csapások,elkeseredhetett rajtuk,de a hite attól megmaradt,valami,ami tőle beláthatatlanul több,az nem veszett el,és ez meg is tartotta az embert.De hogyan lép tovább egy ember,aki csak magában hisz és a gondolataiban,mi fogja megtartani,ha valami tragédia éri?Mennyire lesznek pozitiv gondolatai a tragédia közepette?
Az egészen sötét kételytől az - ezt én egy csettintéssel könnyedén meg tudom csinálni - érzéséig terjed az ember.Olyan kár lenne ezt a terjedelmét összezsugoritani.Bár azt hiszem itt is a jó öreg arany középút az üdvös. Őseink azt mondták:segits magadon,az isten is megsegit.Vagyis te is kellesz és kell még Valaki . . .
Mennyi gondolat lehet még,ami beépült a társadalmunkba és észre sem vesszük,hogy ostobaság?!!
Ez egy nagyon erdekes bejegyzes ismet Marianna!mar csak azert is, mert en mostanaban a boldogsag kotelezo kergetesen morfondirozok, arrol fogok irni, ha osszeall.
VálaszTörlésAz onmagunkban valo hitet annyira tamogatom, ha valaki szandekosan akar lerombolni, forditott pszichologiaval kozelit meg, es nem is tudja..elhinti, hogy ezt vagy azt ugy se vagyok kepes megcsinalni.Ezert forditott, mert nalam eppen ellenkezot valt ki, hiszek magamban, hogy kepes vagyok, es ettol bolondnak sem erzem magam:)A szandekos rombolasnal elonyos ez a hit.
Azert meg gondolokozom ezen az utolso kerdeseden...
Örülök a bejegyzésednek! :) Jó gondolatok, és fontosak. Nagyon is aktuális beszélni erről a mesterséges "jaj, de jól vagyok", álcára, mert nagyon sokan félreértelmezik a lényeget, aztán csodálkoznak, hogy nem működik. Igyekszem erről összeszedni a gondolataimat, és Ágnes gondolatait is érdeklődéssel várom. Épp a napokban éreztem én is azt, hogy erről kéne tűnődni.
VálaszTörlésIgen,ez a helyzet,hogy valahogy el van mosódva az átmenet,hogy hol a lényeg és mi az,ami már ostobaság.Én nem azt irom,hogy ne higgyünk magunkban,hiszen még egy borsólevest is nehéz lenne megfőzni,ha nem hinném,hogy meg tudom csinálni.Talán eleve ellentmondásos a dolog,talán eleve nagyon keskeny az ösvény,ami járható.Minden esetre nagyon örülni fogok,ha leirjátok az ezzel kapcsolatos gondolataitokat és talán azután már világosabban látunk.
VálaszTörlésKedvenc pszichiáter-íróm szavaiból azt veszem ki, szerinte fajunk én-fejlődése olyan fokra jutott, ahol az évezredekig irányt mutató társadalmi és erkölcsi normák nem nyújtanak támaszt; ha nem győzzük meg magunkat, hogy mi vagyunk a középpont és csak tőlünk függ, hová jutunk, a körülöttünk lévőket sem tudjuk meggyőzni erről, és nem lehetünk sikeresek. Egy kedves barátom is nagyjából így látja, csak épp a másik oldaláról nézi: azt mondja, hogy az önmagunk mindenhatóságába vetett hit korunk vallása, amelyet a széthullott erőterek - család, lakókörnyezet, összetartó csoportok - hiánya tett szükségessé, és amelyről igen jól jövedelmező könyveket lehet írni a ha-hiszel-magadban-sikeres-lehetsz témakörben. A bibi ott van, hogy az e valláson nevelkedő generációk számára a siker önmagában a cél. A siker tettek, gondolatok, teljesítmények következménye kellene legyen,nem pedig cél. (Jól elfoglalom a blogger tárhelyét, így van ez, ha a bloggerina esztétikai élmény mellett gondolatokat is ébreszt :))
VálaszTörlésNagyon köszönöm ezt a tárhelytöltő gondolatsort!Kezdtem rosszul érezni magam,hogy én,aki érveket kérek,nem tudom alátámasztani érvekkel a kijelentéseimet.Gondolataid nagyon jól rámutatnak a lényegre.Bár további gondolatot szült bennem ez a mondat:"az önmagunk mindenhatóságába vetett hit korunk vallása,amelyet a széthullott erőterek . . . hiánya tett szükségessé."Nekem is szokásom "másik oldalról" nézni a dolgokat:nem-e éppen az ősi társadalmi és erkölcsi normák elhagyása okozta a széthullott erőtereket?És nem-e éppen ez volt a cél,hogy az ember elhagyja ezeket a normákat,hogy önmagát "istenithesse"
VálaszTörlésA bejegyzés és a hozzászólások is nagyon jól rámutatnak erre a jelenségre. Ismételünk egy mondatot, erőt remélünk belőle meríteni, közben az ígért eredmény rendre elmarad. És olyankor gyakran nem önmagában kételkedik az ember, hanem éppen abban a Valakiben, akit a fene nagy önimádatában félretett...
VálaszTörlésKöszönöm,ez megint nagyon jó helyre tevős gondolat!Sajna nem biztos,hogy kételkedünk abban a Valakiben,egyszerűen csak a "nagy fene" önimádat van jelen,ami mellé már nem nagyon fér oda a Valaki.
VálaszTörlésArtemis, kis késéssel két válasz: de igen, és de igen. Örülök, hogy leírhattam ezt, mert nem is olyan rég a kérdéseidet amolyan összeesküvés-elméletnek tituláltam volna. Mostanában igyekszem befogadóvá tenni a golyóbist a két fülem közt, köszönöm, hogy segítesz! Megyek rágódom ezen egy kicsit, jövök majd még :)
VálaszTörlésAz összeesküvés elméleteket elég nehéz kikerülni,mert mindenhonnan az folyik. Bár én nem is vetem el teljes egészében, mert sok minden van, amire rámutatnak. De a gondolataimhoz máshonnan igyekszem venni az alapot.Vagy úgy is fogalmazhatnák, hogy az elméleteket egymás mellé rakom, vagy egymással szemben és van,amikor párhuzamot találok, és van,amikor egyik rámutat a másik gyengéire.
VálaszTörlés-Meg olyan is van, mikor a kedves hozzászóló mutat rá az ember gyengéire.