2012. február 1., szerda

Fotó, grafománia és varázslat


Ismét új háttér az ékszereimnek. Nem én találtam ki, nem is én vagyok az egyetlen, aki szivesen használja és valószinűleg  nem is az egyetlen, akinek tetszik és szereti. Azt álmodtam, hogy régi könyv oldalán kellene fotózni, ahol látszanak a lapok élei. Felébredve kerestem egy régi könyvet, de a fotózás nem úgy sült el, ahogy képzeltem. Az oldaláról lecsúsztak az ékszerek. Türelmemet vesztve felütöttem a könyvet és felujjongtam, hiszen éppen ezt kerestem! Egy ilyen réges - régi, stilusos, gyönyörű irást, ami egyébként Voltaire kézirása. Egy kissé grafomán vagyok, talán ezért is vonzódom a régi, tollal, tintával irt betűkhöz. Különös varázsuk van.

5 megjegyzés:

  1. Ez nagyon gyönyörűséges háttér! :) Jó ötlet :)

    VálaszTörlés
  2. Valóban varázslatos! Milyen érdekes, ahogy visszakanyarodnak önmagukba a szavakat befejező betűk. Vajon azt sugallják, hogy az írójuk befelé figyelő, elemző, gondolkodó alkat? A grafológia is jó játék lehet, de abba is jó sok időt kellene belefeccölni!
    Az ékszereidnek ad egyfajta lírai hozadékot. Tetszik! :)

    VálaszTörlés
  3. -Igen, köszönöm, én is jó ötletnek tartom!
    -Engem is érdekel a grafológia, de ahogy elkezdtem tanulmányozni, én is erre jöttem rá, hogy rengeteg idő, mig az ember megtanulja. Igen, valami ilyesmi lehet a visszahajló szárak jelentése.

    VálaszTörlés
  4. Voltaire igazan jo hatter.....:)

    VálaszTörlés
  5. Köszönöm, én is igy gondolom!

    VálaszTörlés