2011. október 3., hétfő

Facebook

Kell nekem, vagy sem, nem tudom, minden esetre most már nekem is van facebook oldalam. Igazság szerint valamiféle tömeghisztériának tartom, pótléknak, igazi, tartalmas dolgok helyett. Persze nem szükséges ilyen drasztikusan felfogni. Szuperszonikus kapcsolattartás, ó persze az kell. Ha melléd ülök, meglehet nem tudok neked mit mondani, pedig milyen jól működik virtuálisan. Mit üzensz nekem mentálisan, mi van??
Nekem eleve a divattal ( is ) van bajom, mert nem értem miért kellene és hogyan lehetséges kivülről megmondani, hogy nekem mi tetszik, nekem mi a jó. És a facebook már túl nagy divat, vajon miért? Hol fogja meg az embert? Talán egyik legérzékenyebb pontjánál : az elkülönültség állapotában, ami teljesen emberi és normális. És ugyanilyen emberi ebből az elkülönültségből a másik ember felé törekvés. És itt jön a képbe a facebook és társai, könnyű megoldást kinál erre az állapotra, a gond csak az, hogy virtuálisan soha nem lehet megérkezni a másik emberhez. Csak valami pótcselekvés, mint annyi minden más.
De azért lehet használni például arra is, hogy a nagyvilág megismerje, azt amivel foglalkozunk és erre tényleg kiváló terepet nyújt. Ilyen szép kis bevezető után mutatom, hogy I T T megtalálsz és, ha tetszik, a facebook ennek kinyilvánitására is könnyű megoldást kinál. Sajnos egyenlőre nem vagyok valami aktiv, de igyekszem.

2 megjegyzés:

  1. Na, ha már így alakult, hogy épp ma reggel botlottam bele a Facebook-kal foglalkozó beírásba egy rég nem látogatott oldalon, akkor az azt jelenti, hogy küldjem el Neked:
    http://neoltsal.blog.hu/
    Nem ijesztgetés képpen, csak mert rákérdeztél, miért nagy divat :))

    VálaszTörlés
  2. Hát igen, én is belebotlottam ebbe a cikkbe miközben tanulgattam a Facebook-ot. Bizonyára ez is közrejátszik abban, hogy nem szeretem a Fb-t, meg még a satöbbi.

    VálaszTörlés