A karácsonyi hajtás után úgy határoztam, hogy pihenek, " megvárom magamat ". Szépen leülepszik minden, elül a zaj. És a zaj utáni csendben elkezdett hiányozni, elvonási tünetetek ütköztek ki rajtam. Mig nagy gondolatokkal voltam elfoglalva, a hátsó ajtón sunnyogva jött az érzés. A hiánya az alkotásnak, az eladás örömének, még a csomagolás és a postázás is hiányzott, pedig eddig azt hittem, hogy útálom ezt a részét. Aztán végre nagytakaritást végeztem a kis műhelyasztalomon és beindult a gépezet teljes gőzzel. Fotók csak szikrázó napsütésben készülnek, igy most nem tudom megmutatni az új jövevényeket. De ez a hiányérzet megerősitett abban, hogy itt a helyem. És ennek nagyon örülök!
Fotót is mutatok, ő Ausztráliába költötzött az ünnepek alatt.
nagyon guszta fülbevaló, legszívesebben megenném :)
VálaszTörlésvelem is így volt...elhatároztam az ünnepi eszeveszett hajsza után, hogy leülök és nem csinálok semmit...hát nem sokáig bírtam, remegett a kezem az alkotás-megvonástól :) de azt hiszem ennél szebb függőség nincs is talán :)
Igen, szerintem is, ezt a függőséget nyugodtan lehet egy életen át hordani magunkkal. Köszi!
VálaszTörlés