2013. június 28., péntek

Gondolattöredék - az irányitásról


Szeretem az ilyen gondolatokat, olyan, mint egy matematikai tétel, bármilyen szituációra alkalmazható, kinos precizitással rámutat az elkendőzött, ködösitett valóságra. Gondoljunk akár társadalmi  berendezésre (ezzel kapcsolatban hadd ne foglalkozzam most a jelennel, mert az túl ködös), például a kommunizmusra. Szidni a rendszert esetleg lehúzott redőnyök mellett, suttogva lehetett, különben igen komoly megtorlásokra kellett számitani. Érdekes látni, hogy ez a ködösités olyan jól működött itt nálunk (erről beszélek, mert ezt ismerem, ezt látom, tehát Szerbia, akkor még Jugoszlávia), hogy több, mint 30 év távlatából is sokan még megrészegülten emlegetik azt a kort. Érdemes lenne beilleszteni ezt a tételt és rájönni végre, hogy egy sima diktatúra azért nem olyan kivánatos,
legalább is gondolkodó embernek nem.
Aztán jöhetünk közelebb, egy családon belül még kinosabb lehet beilleszteni ezt a tételt, sok helyen létezik pl. anyós szindróma, a kedves mamának hatalmi törekvései vannak? Vagy, akár a szülőket kritizálni, hmm, rázós kérdés, hiszen a Biblia parancsa : tiszteld atyádat és anyádat, el lehet ez mögé bújni. De vajon tényleg Bibliai szentség csöpög belőlünk, vagy negyven - ötven évesen sem merünk önmagunkba nézni, és megállapitani, hogy tisztelet van bennünk vagy csak gyávaság.

2 megjegyzés:

  1. Nagyon jot irtal!

    En , es csak magambol kiindulva azt hiszem a tisztelet es gyavasag at van itatodva egymassal, mert fontos pl, hogy mi taplalja a gyavasagot, ha szeretet, akkor akar elfogadott is lehet.Ha csupan gyenge jellem, es magamnak sem merem beismerni, csak elbujok a tisztelet moge, az tenyleg gaz ennyi evesen.

    VálaszTörlés
  2. Igen, valóban, ez is széles skálán mozog.

    VálaszTörlés