A szeretet az egyik legszebb szavunk, az érzés, amit kifejez még tökéletlenségeiben is rengeteget ér.
Nagyon sok mindenre ráhúzzuk ezt a szót, éppen azért, mert valami csodás, valami nagyszerű, valami hatalmas. De éppen ezért már nagyon elhasznált, nagyon felhigult.
Egy eretnek gondolatot forgatok a fejemben ( és most szépen kiköpöm ide ). Miért tartjuk úgy, hogy egy házas embernek nem lehetnek ellenkező nemű barátai. Kitör a botrány, hűtlenségről beszélnek, szerelmi háromszögről, féltékenykedésről.
Ha szeretek valakit, nyilvánvalóan szeretetre méltónak találom. Ha már szeretetre méltó, akkor gyakorlatilag magától értetődő, hogy mások is szeretik, akár ellenkező neműek is. Vajon ez miért tabu?
Az, hogy birtokoljuk egymást, az enyém vagy, csak az enyém, az szeretet?
Nem értem a gondolat végére, nem tudom mi a válasz és azt sem tudom, miért tartjuk egyedül lehetségesnek a most megszokott formát.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése