Ki emlékszik még az elsőre? Én igen, hiszen az életemnek fontos pillanata. Ma is emlékszem arra az érzésre : biztosan tudtam, hogy rátaláltam, de ez egészen a háttérben, homályosan volt jelen. Mint egy kőkemény szikla, amit bozontok lepnek be, nem látszik, de ott van. Eltakarta a sok kérdés és gondolat, töprengés, próbálkozás, hogy : na de hogyan fogom a való világban megjeleniteni, hogyan fogom létrehozni, hogyan fogom eljuttatni az emberekhez. Honnan tudtam akkor, az elsőnél, hogy még lesz több, lesz sok, évekig eltart, mire feldolgozom, kimeritek egy - egy ötletet. Nem tudtam, csak a homályos érzés volt.
Sok kicsi és nagyobb akadály gördült elém, amin azóta mondhatom átverekedtem magam. Persze fejlődni mindig van hova.
Egy ideje folyamatosan kisért a gondolat, hogy az elsőt újraalkossam. Háát, óriási különbség lett az első és az "utolsó" között. Nekem a hozzá tartozó érzés ugyanaz, de a kivitelezés fényéveket fejlődött. Hiába a közhely rátapint a lényegre : gyakorlat teszi a mestert.
Gondolom nem kell külön felhivnom a figyelmet, hogy melyik az, ami most készült és melyik az, ami három évvel ezelőtt,
Sok kicsi és nagyobb akadály gördült elém, amin azóta mondhatom átverekedtem magam. Persze fejlődni mindig van hova.
Gondolom nem kell külön felhivnom a figyelmet, hogy melyik az, ami most készült és melyik az, ami három évvel ezelőtt,
Te jó ég! Már három éve volt! Milyen jó, hogy hallgattál a késztetésre, mennyi örömöt és szépséget adtál nekünk!
VálaszTörlésHát igen.. a forma és az elgondolás már akkor is zseniális volt, de tényleg látszik a fejlődés.. tetszik az új verzió is, nagyon! És az egyik ráadásul kék.. ami nálad azért egész ritka! :)
VálaszTörlés-Igen, ennek már három éve! Örülök, hogy értékeled!
VálaszTörlés-A forma valóban zseniális, a legnagyszerűbb benne az, hogy teljes egészében ajándék, nincsen benne elgondolás, csak hmm. . . nem tudom leirni, hogy akkor mégis mi.
Igen, kék, de van benne zöld is, és a zöldet már megtanitottak szeretni kedves blogtársaim. Türkizes árnyalatok mind az üvegdarabok és ebben már nem győzök eleget gyönyörködni.